Abony egyik köztéri műalkotása biztosan másik helyre kerül. A művelődési ház komplexum építése során lebontják a Bihari János Zeneiskolát és át kell helyezni a Galambot reptető nő című szobrot is, melyet az abonyi közvélemény csak Vasmanciként ismer. Manci állja a sarat, annak ellenére, hogy már többször adtak kezébe térfás kedvű emberek különféle érdekes dolgokat, sőt az is megesett, hogy egy fehér péniszt pingáltak rá. Ekkor a polgármesteri hivatal munkatársai szaladtak le megvédeni az Abony egyik jelképének számító hölgyet és lecsutakolták róla a rajta éktelenkedő férfi nemi szervet. De Mancink története nem ennyi. Múltja is van, melyről alább olvashatnak és persze nyilván jövője is, mely jelenleg bizonytalan.
Nos, Vasmacit 1974-ben állították, Galambot reptető nő címmel, a szobor Mikus Sándor alkotása. A 38 éves, élete teljében lévő szobor a szocialista képzőművészet egyik példája. Pályafutását egyébként felszabadulási emlékműként kezdte. A www.szoborlap.hu-n is megemlékeznek róla és a cikk szerzője azt írja róla, hogy a főtér felújításakor megfeledkeztek róla és, hogy jobb sorsot érdemelne. Vagyis pontosabban új helyet és új funkciót. Most bizonyára megkapja mindkettőt, de hogy hova kerül és mit szánnak neki, még senki sem tudja. Lapunk nem hivatalos információi szerint Habony István MSZP-s képviselő keresi a szobor új helyét. Kérem, segítsenek neki és adjanak javaslatokat arra, hogy Önök szerint hová is kellene a szobrot az átalakítások után felállítani.
Kép forrása ITT
Viszont emlékezzünk meg a mű alkotójáról is, ha már itt tartunk:
Mikus Sándor (Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, pedagógus.
Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutató mérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hathónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a Velencei Biennálén. Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumbanrendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt.
1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel Ózdon Petőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolatanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt.
1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek.
Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotai Táncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi Velencei Biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben. Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta.
Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában,Mexikóban található.
Bővebben ITT