Az alábbi, abonyi vonatkozású internetes bejegyzést Markó Ferenc ajánlotta figyelmembe, most megosztom Önökkel:
Dr. Polcz Iván visszaemlékezéseinek részlete:
„ Abonyban egy geofizikai csoport vezetője voltam. Egy idős házaspárnál laktam egy kollegámmal. A szállásadó néni szeretett mesélni a múltból és elmondta, hogy mi történt ott 1944 végén. Az oroszok összeszedték a megszállt község fiatalabb asszonyinak, lányainak nagy részét és a közeli erdőbe hurcolták “krumpli hámozás” ürügyével és csoportosan megerőszakolták valamennyit. 1944 ősze, 45 tavasza időszakban magyar nők, ki tudja hányszor tízezrei estek így áldozatul a vad erőszaknak. De ezek az állati ösztöneikkel nem bíró vadállatok a sajátjaikat sem vették emberszámba.
Hallottam évekkel később egyik munkahelyi gépkocsivezetőnk elbeszélését arról, hogy amikor még valahol a nagy szovjet hazában fiatal lesoványodott hadifogolyként sínylődött, egy teherautóra osztották be dolgozni. Vele együtt utazott még egy katonai ápolónő is. Mindketten hátul ültek a platón.
Útközben felvettek egy tisztet a teherkocsira, aki röviddel később a nő minden ellenállása ellenére ott helyben leteperte a mozgó teherautón és elvégezte a magáét, cseppet sem zavarta, hogy más is ott van rajtuk kívül.
Szegény nő iszonyú szégyenében rá sem mert nézni a megdöbbent hadifogolyra egész úton. Ha saját hazájukban is ilyenek tudtak lenni, akkor mit lehetett tőlük várni egy megszállt országban? „
További részletek: http://blog.poznanici.com/weblog/2009/03/03/kommunizmusra-emlekezve/