Jelen élethelyzetemet ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember a szekrényét pakolja. Kirak szépen mindent és válogat mit, hová? Melyik darabra van még szükség, mi az ami engem már nem szolgál, de másnak pont erre van szüksége, elajándékozható. Más darabok pedig végleges kidobásra érettek. Kupacok itt, kupacok ott, néha magam sem tudom már, hogy mit hová?

Egyet nem tehetek, még pedig azt, hogy fogom a nagy kupacot ahogyan  van és visszagyűröm a szekrénybe az egészet.

Na meg természetesen nem tehetek bele mindent a kukába sem.
Szóval rendezgetek, szortírozgatok és néha nem tudom, hogy melyik darab mikor, hol, miért került a birtokomba.