Nem csalás, nem ámítás, bizony Abonyban is volt anno ezsütróka tenyészet! Íme egy érdekes írás erről. Hogy lesz-e valaha ismét? Én nem hiszem.... Mindenesetre köszönjük Markó Ferencnek, hogy megosztotta velünk ezt az igazi retro csemegét!
Az abonyi ezüstróka tenyészet
Hazánkban legelőször a dőri uradalomban, majd Békessy Jenő kezdeményezésére a gödöllői Magyar Királyi. Baromfi Tenyésztőtelepen ezüstróka tenyészetet rendeztek be. A harmadik ezüstróka tenyésztő telep hazánkban az abonyi, melyről a következőkben számolhatunk be:
„Az abonyi ezüstróka tenyészetet 1927 november 11-én alapította dr. gróf Teleki István és vitéz Jékey Sándor társas viszonyban. Még 1927 tavaszán vásároltak az International Foxes and Furs Inc. nevű, a Michigan állambeli Owosso városban székelő észak amerikai ezüstróka tenyésztő társaságnak a kanadai Prince Eduard szigeten levő tenyészetéből egy pár ezüstrókát 2000 dollárért, azzal a kikötéssel, hogy a tavaszi szaporulattal együtt köteles a társaság a rókákat őszig ott tartani és amikor a kicsinyek szállíthatók, tehát késő ősszel elszállítani. November hóban jöttek meg a gödöllői állami tenyészet számára hozatottakkal együtt: két öreg és négy kölyök. Tizenhat napi tengeri út után Hamburgtól gyorsvonattal jöttek és kifogástalan egészségben érkeztek. Tágas ketrecekben, teljesen a szabadban vannak elhelyezve, páronként elkülönítve, csupán minden párnak cementből és téglából épített és kivezető faládával bélelt mesterséges odúja van, nagy hidegekben faforgáccsal kialmozva, amelybe félig a földbe süllyesztett folyosó vezet. Etetés kétszer napjában, reggel 8–9 és délután 4–5 között, egyszer napjában fejenként 16 deka húsféle és egyszer 31/2 deci tej, tojással vagy rókakeksszel, hús, marhamáj, tüdő, szív, pacal stb. Eddig vagy nyolc darab, ellés közben vagy után elpusztult borjút ettek meg, ezeket pár pengőért a környék gazdaságaiban vásárolták. Egyébként elég szelíd, igénytelen, kevés gonddal járó állatok.
Sajnos, 1927 telén a telepük még nem volt készen és mikorra teljesen felépítettük, a sok munkálkodás zaja már megzavarta őket az egyébként is enyhe télben korán bekövetkezett párosodási időben, és így az az évi szaporulat elmaradt. Az idén két pár húsvét táján már párosodott, a harmadik párnál azonban, az időközben elpusztult hímet egy hazai vörös rókával helyettesítettük, ezt még nem észleltük. Az öreg hím elöregedésben – tízéves volt – pusztult el, sajnos ugyanis a nagy távolság miatt a fent említett társaságra kellett bíznunk a tenyész pár kiválasztását, amely a business reményében a hat róka közé egy elaggott, beteges és tenyész képtelen hímet is betett. A szerencsére legjobb prémben – december közepén – elpusztult hatalmas hím rókának a prémjét, bár a betegeskedés kissé megviselte és túl kevés ezüstözéssel bír, a budapesti szűcsök 1200 pengőre értékelik.”
Általában az ezüstrókát a kutyaféléknél súlyos veszteségeket okozó betegségek, a gyomor-, bélgyulladás, bélférgesség, különösen orsóférgek (Ascaris, Ankylostoma) és a kutyák legveszedelmesebb fertőző betegsége, a szopornyica veszélyeztetik.
Markó Ferenc
Helytörténeti gyüjteményéből