Minden idők egyik legnagyobb magyarországi vasúti szerencsétlensége történt Szolnok és Abony között.
Az akkori tudósítások helyszínként az Abony területéhez tartozó Paládicspusztát említik, helytelenül. Ez a szerencsétlenség Szolnok közelében az úgynevezett "delta elágazás" előtt történt. Budapest Nyugati pályaudvarról Szolnokra tartó személyvonat kilenc óra előtt egy pár percel belerohant egy, a nyíltpályán veszteglő tehervonatba. A tehervonat a nyílt pályán állt, mert kifogyott a mozdonyból a víz. A vasúti jelzőberendezések hibátlanul működtek, de azok jelzését a személyvonat vezetője és a két társa, a 40-50 méteres látótávolságnál nem észlelte. Amikor már észlelték késő volt. Féktávolságon belül több mint 50 kilométeres sebességgel, bekövetkezett az ütközés.
A közel 700 fő utasból 45-en életüket vesztették, köztük 17 gyerek. Rengeteg súlyos és könnyű sérült volt az összeroncsolódott vasúti kocsik között. A személyvonat 13 kocsijából csak 4 maradt a síneken. A bajt még tetőzte az előzőnapok óriási havazása és a minusz 17 fokos hideg.
A mentőegységek a helyszínt a nagy hó végett nem tudták megközelíteni. Később magyar és szovjet katonai alakulatokat is bevontak a mentésbe. Harckocsik törték az utat a mentőegységek előtt.
A szolnoki laktanyákban karácsony előtti látogatásra várták a kiskatonák a családtagjaikat. Amikor megtudták mi történt, alig lehetett őket féken tartani. Mindenki indult volna a mentéshez.
Döbbenetes látvány fogadta a megérkező mentő alakulatokat. A személyvonat első három kocsija teljesen összeroncsolódott, köztük a gyermekeket szállító. Mindenütt szétszórt bőröndök, ruhaneműk, mozdulatlan emberek, jajgató sebesültek. A döbbenetet még tetőzte az is, hogy a tehervonat egyik megrongálódott vagonjában fűszerpaprikát szállítottak. Az a havas tájon szétszóródva, messziről a vér látványát keltette.
Tiszta szívből kívánom, hogy az ilyen megemlékezésekről minél ritkábban keljen cíkket írnom. Főleg meg így karácsony előnapján.
Markó Ferenc