Kutya egy idő köszöntött ránk, szinte egyik pillanatról a másikra. Sofőrként az utakat kell járnom. Kell, tehát nem puszta szórakozásból járom az ország útjait! Nem tudom egyszerűen felfogni azt, hogy az emberek autóba ülve így , pláne Karácsonykor miért nem tudnak vigyázni!
Miért kell egy nap már a 7. balesetet látnom?! Az útviszonyok pláne lakot területen kívül igen "extrém" környezeti, időjárási tulajdonságokkal bírnak! Hóátfúvások, lefogyott ónos eső a fagyott hóbordás sávokban, korlátozott látási útviszonyok. Mégis! Mégis hajt a barom állatja! Igen. Barom állatjának kell hogy nevezzem már az amúgy a KRESZ-ben "közlekedési partner"-ként tiuált autósokat. Főleg a SUZUKI márka alatt futó "legóautósokra"', és sajnos keleti (határon túli magyarjainkra) ROmán forgalmi rendszámmal közlekedő, de az alatt koránsem biztos hogy ROmán állampolgárságú embertársainkra értem ezt! Ma, kora reggel indultam útnak. Nem is reggel, hajnal. Hajnal 03:40-kor.
Ceglédet elhagyva, felhajtva a 4-es számú főútra (halálútra) Pestnek vettem az irányt! Az úttesten hó, semmi sózás! Az autók által felvert, és gyorsban kreált hóbuckák. Haladni nem lehetett csak max. 60al. A 60 már az a szint, hol ugyan a vezető már ilyen útviszonyok mellett ugyan semmit sem tud tenni, ha mondjuk megcsúszik, vagy egy vad kiszalad elé, és manővereznie kellene, a másodperc törtrésze alatt! Amíg Gyálra értem, 4 árokba csúszott autót hagytam magam mögött, az utlolsó közűlük pedig, pár tíz méterrel mögöttem dobott egy keringőt, mondhatni hirtelen, és csapódott a szembe sáv padkáján keresztül az árokba, és állt meg billegve az árokszélen. Autót cserélve, délelőtt 2, és nemrég még egy baleseti helyszínelést láttam, álltam végig!
Láttam siránkozó embereket ácsorogni az útszélen, összetört szinte mind új autóik mellett, fejüket fogva, remegő kézzel szedegetve a szétszóródott papírszalvétákat az úttestről, mindezt korom sötétben, és láthatósági mellény nélkül! Kérdem én: Normálisak vagytok? Miért nem elég a 30-40 kilométer per óra? Miért kell előzni, azaz nem is előz, csak szeretne, mert le nem vált alsóbb sebesség fokozatba, hogy erőtartaléka legyen, hanem úgy ötösbe, füstölő, sőt, már már lefulladó motorral próbál avirnyálni mellettem perceken keresztül. Dudál, hogy nem lát semmit, lassítsak, mert a járművem felépítménye tetejéről az erős északi szél a porhavat le le söpri, ezzel a tükörben én elnézve, szinte porcukorfelhőt képezve mellettem, mögöttem.
Az előzés, nem kötelező manőver Tisztelt Hölgyeim, és Uraim! Pláne, nem ilyen mostoha időjárási viszontagságok közepette! Aztán látom, hogy küszködik, "harcol" ahogy én ezt nevezem, meglátom, hogy egy gyerekember van a hátsó ülésén, persze öv nélkül, s kisvártatva miután kizárólag nekem köszönheti azt, hogy betudta fejezni az előzést, letér pár száz méter után egy üzemanyagtöltő állomásra! Kérdem én, ennek mi értelme volt, és elhaladva én az úton nyomok neki egy 12bar erejével visító harsonát, de olyat hogy a kürt előtti havat lesöpri a kabin tetejéről, s azt elém a szélvédőre hajítja! Az meg illettében, miután épp kiszáll a legóautójából, majd összeszarja magát, és bemutat újjával! Ki a hülye? Én? Én, vagy ő? Telik múlik az idő, ismét este van. Mentő hangjára leszek figyelmes, nem látom hol jön, honnan jön, csak hallom egyre közelebb jön az a nem épp kellemes hang, és a fagyott havas fák mögöttem már kékbe-pirosban villódznak. Kirakom a papucsot jobbra, elengedem a gázt, látom a tükörben ahogy kisorol mögülem, és olyan 30al megelőz! Megvillantja elakadásjelzőjét, megköszönve azt, hogy elősegítettem.
Eltűnik a hópelyhek összevisszaságában. Csend lett. Nincs más, csak én, meg a 12 kerék az úton. Furcsállom, hogy már jó ideje nem jön forgalom szemből! Végül is érthető, hisz Karácsony van. Aztán előttem a hópelyhek fényében ismét jön, de már csendesen. Baleset van az Istenit már megint! ...kiáltom el magam a fülkében. Előttem egy rendőr alakja rajzolódik ki, frappáns új láthatósági mellényben, s int hogy óvatosan kerüljek balról. Biluxszal nyugtázom neki. Közbe látom, megint egy autó. Megint egy fa! A kettő együtt! Lent a földön, bőrönddel a földhöz szögezett fekete zsák, nehogy a szél felkapja! Torkomba gombóc keletkezik, nyelek egyet, cigiért nyúlok a műszerfalhoz, benyomom az elektromos cigigyújtót mellettem, majd becsukom szemem, és elbúcsúztatom magamban az illetőt. Ő volt a hetedik, és az első legszerencsétlenebbül járt! És még a műszakomnak nincs vége! Még majd 12 óra!