Abonyi "medvebirkózás".
Az alábbiakban Markó Ferenc remek múltidéző írása következik egy meglehetősen érdekes abonyi „ sportágról”. Kiderül, hogy Gúth Imre hogyan győzte le a medvét:
Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek legelején nagy eseménynek számított, amikor valamelyik település piacán vagy főterén megjelentek a vándorcirkusz komédiásai.
Volt itt akkor minden, kardnyelő ember, kígyóbűvölő, tűznyelő ember, medvetáncoltató, erőművészek, törpék, akrobaták. Így történt ez valaha az abonyi piactéren is.
Megjelent a vándorcirkusz, gyors sátorverés és a rikkancsok már járták is a község utcáit, invitálva az embereket az előadásokra.
A belépőt pengővel lehetett megfizetni, de akinek nem volt rá pénze elfogadták az élelmet is cserébe.
Az akkori gyerekek gyorsan kilopták odahaza a tyúkok alól a tojást, csak ott lehessenek valamelyik előadáson.
Az egyik előadás alkalmával történ, hogy a medveidomár látványosabbá tegye a műsort díjat ajánlott fel annak, aki ki mer állni birkózni a medvével. Ez a díj általában egy üveg ital, bor vagy pezsgő volt.
No de ki legyen az a bátor ember, aki azzal a hatalmas medvével, egy üveg italért ki áll birkózni.
Igaz, hogy szelíd az a medve és a mancsai végére bőrből készült védőkesztyűket erősítettek, de ember legyen a talpán aki bevállalja ezt a birkózást.
Hát volt ilyen ember Abonyban, Gúth Imre személyében. Gyors szemrevételezés, összeölelkezés és egy nagy huppanás. A nézőközönség fütyült, tapsolt örömében.
A medve most emberére akadt, vesztesként elterülve feküdt a földön.
Gúth Imrének hentesüzlete volt a Kossuth téren lévő Brück ház egyik helyiségében. Igencsak az erős emberek közé tartozott ez a hentes és mészáros.. Szemtanúk elmondása alapján, amikor a "Mérgesen" lévő vágóhídról megérkezett a húsos kocsi, egy fél marhát is a vállára vett és úgy vitte be az üzletébe.
Így már ne csodálkozzunk rajta, hogy a szegény medvét is a földhöz csapta.
Sajnos a háború Őt sem kerülte el. Munkaszolgálatosként a keleti hadszíntérre vezényelték, ahol később nyoma veszett.
A fenti történetet Id. Révész Mihály abonyi lakos elbeszélése alapján írtam.
Markó Ferenc
2010 12 16