Tegnap délután Thomas nagy ráértben írt pár sort, egy olyan témáról ami piszkálja a csőrét, persze szakértői segítséggel. Arra kért mindenképpen hangsúlyozzuk ki, hogy "nem egyedüli saját műve és ennyi elég".
Új évet írunk, 2011-et, nekem mégis úgy tűnik, mintha visszafelé haladnánk az időben. Különös retro lázban ég az ország. Ki így, ki úgy, mindenki tehetsége szerint , de nosztalgiázunk.
A többség csak néhány évet kénytelen idő utazni, és most újra élvezheti a húsz évvel ezelőtti egypárt rendszer előnyeit, de vannak, akik az életkörülményeikben sem nélkülözhetik a retrot. Nem kis számmal élnek ma olyanok közöttünk, akik lecserélik a komfortos gázfűtést hagyományos tüzelésre, mert milyen jó is volt az régen, nagyszüleink idejében! A tüzelő beszerzése változatos formát ölthet, mert még vannak akik a tüzép telepeken vásárolt tűzifával fűtenek, de egyre többen a tűzre valót egy régi emlékeket idéző erdei séta alkalmával szerzik be, és olyanok is akadnak, akik az 40-es, 50-es évek hangulatához hűen, kartonpapírt, éghető szemetet gyűjtenek össze az áruházak kukáiból, de az érzés ugyanaz, hamisíthatatlan retro.
Háziasszonyok -persze csak divatból- olyan finomságokat varázsolnak újra azt asztalra, mint a zsíros kenyér hagymával, vagy főtt burgonya szalonnával, esetleg anélkül. Elképzelhető, hogy ebben az évben már a görhe, és a puliszka is kizárólagos ünnepi étellé válik sok helyen.
A tisztálkodás terén sem ragaszkodunk már az ultramodern fürdőszobák kényelméhez, olykor a hagyományos lavórra esik a választás, hisz az gazdaságosabban tölthető fel melegvízzel. A közkútról kannában hozott vizet pedig, nosztalgius fűtő berendezések, például sparhelt, „román kályha”, dobkályha segítségével varázsolhatjuk testmeleggé.
Nem elhanyagolható az öltözködés sem! Megfigyelhető, hogy a turkálók forgalma rohamosan növekszik, mióta ez a hóbort dívik. Egyre többen vásárolnak divatjamúlt, esetleg javításra szoruló ruhákat, vagy a padlásról túrják elő a még használható darabokat, ezzel is megfelelve a kor módijának.
Ezrek hagyják el az országot, mert azt már lehet, bár ezúttal sem a turista paradicsomok és a Louvre az uticél, inkább a megélhetést jelentő munkalehetőségek csábítják el hazánk fiait. Még mindig ezrek alszanak aluljárókban, kapuljakban szintén a múlt iránti lelkesedésből, idézve ezzel az 1929-es év hangulatát!
Sorolhatnám a végtelenségig, mi mindent hozott ez az új őrület, de felesleges. Bízom azért abban, hogy mint minden divat hullámnak,egyszer ennek is vége lesz, és akkor majd mosolyogva fogunk emlékezni ezekre az évekre, és talán a magyarázatot is megkapjuk arra, hogy MIÉRT !