"Csak azok tudják igazán gyűlölni a háborút, akik ténylegesen harcolnak."
Wilbur Smith
Keleti hadműveleti területeken elesett Abony-i katonák névsora
Megemlékezés a II. Magyar Hadsereg tragédiájára, továbbá az elesett abonyi katonák és munkaszolgálatosok emlékére.
(forrás: Markó Ferenc)
Az akkori történések főbb pontjai:
A 2. magyar hadsereg védelmi sávja a Don folyó mentén 208 km-es hosszban Voronyezstől Pavlovszkig terjedt.
Észak felől Voronyezs a 2. német hadsereg megszállása alatt állt.
Délen a 8. olasz hadsereg helyezkedett el. A magyar 2. hadsereg középen északról délre haladva: III. hadtest, IV. hadtest és a VII. hadtest.
A német hadvezetés erőteljesen ügyelt arra, hogy magyar és román csapatok még egymás közelébe se kerüljenek.
A 2. magyar hadsereggel szemben a 40. szovjet hadsereg és 18. szovjet önálló lövészhadtest helyezkedett el.
A német és szövetséges csatlós csapatokkal szemben a Szovjet Voronyezsi Front 38. 60. és 40. hadserege továbbá a 18. önálló lövést hadteste állt.
A magyar védelmi szakaszon 3 hídfő Scsucsje, Koratojak és Uriv voltak a kritikus pontok.
A leváltott német csapatoknak és a helyükre érkező magyar alakulatoknak többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a hídfőállásokat elfoglalniuk.
A szovjeteknek mindvégig sikerült fenntartaniuk a hídfőket biztosítva a szabad átjárást a Don folyón.
1943. január 4-én a magyar felderítés erőteljes, több szovjet hadosztály mozgolódását észlelte a Dontól nyugatra.
1943. január 5-én különös szovjet távmondatot hallgatott le a magyar hírszerzés: „Hamarosan kezdődik a koncert”.
Valóban kezdődött. Urivnál 1943. január 12-én 9 óra 45 perckor. Megremegett az ég és a föld. Irtózatos tüzérségi és aknavetőtűz,
valamint „sztálinorgona” (Katyusa) pergőtűz zúdult 45 percig a soproni 7. könnyűhadosztályra.
10 óra 30 perckor elkezdődött az általános támadás, melynek következményeként a 2. magyar hadsereg tragédiája is.
Január 13-áról 14-ére virradó éjjel a 20. könnyűhadosztály ellen indítottak támadást a szovjet csapatok.
Január 14-én hajnali 5 óra 15 perckor a Scsucsje-i hídfőből is elkezdődött a szovjet támadás.
Egy órás előkészítő tűz után a szekszárdi 12. könnyűhadosztály ellen megindult a szovjet harckocsik támadása.
Január 14-én estére három magyar könnyűhadosztály a 7; a 20. és 12. majdnem teljes egészében megsemmisült,
és velük együtt a magyar hadsereg közel egyharmada.
Január 14-én a 8. olasz hadsereg állásait is áttöri a szovjet 3. harckocsi ezred és 47. kozák lovas hadtest.
1943. január 24-én elrendelik a 2. magyar hadsereg megmaradt állományának kivonását a frontszakaszból.
Április hónapban megkezdődik a megmaradt alakulatok maradványainak hazaszállítása Magyarországra.
A doni halálkanyart „Második Mohács” néven is említik. „Odaveszett újra nemzetünk színe-java".