Galéria hamarosan!
2010. december 28. és 29-én bemutatta a Bihari János Zeneiskola Színköre és Tanári Zenekara.
A Csárdáskirálynő már-már fogalom az operettek között, melódiáit ki ne ismerné világszerte. Monumentális darab, kiváló szövegkönyvvel és dalszöveggel, hamisítatlan Kálmáni dallamvilággal.
A Csárdáskirálynő, mint oly sok más operett, egy szerelmi történet körül bontakozik ki. Ez a szerelem azonban majdnem áldozatává válik két társadalmi réteg ellentétének: még a Monarchia végnapjaiban is elképzelhetetlen volt, hogy egy pesti sanzonette (Vereczkey Szilvia) nőül mehessen egy „előkelő” herceghez (Lippert-Weilerscheim Edvin). A frigyet a herceg családja, legfőképpen édesanyja (Cecília) minden erejével igyekszik megakadályozni. Még azt is sikerül elérniük, hogy a sanzonette fényes párizsi szerződést kapjon, ezzel távolítván el a hölgyet tervük útjából, melyben nem más szerepel, minthogy Edvin feleségül vegye gyermekkori szerelmét, Stázi grófnőt. A szerelmesek azonban újra találkoznak, még idejében, hogy meghiúsuljon Edvin és Stázi menyegzője. A bonyodalom azonban nem ér véget ennél a pontnál, csak tovább fokozódik…
A librettó eredetileg német nyelven íródott, a Leo Stein és
Jenbach Béla szerzőpáros szövegét Gábor Andor ültette át nyelvünkre. Maga az operett számtalan változtatáson esett át, maga Kálmán is számtalan utómunkálatot végzett a művön - annak az arisztokrata körök kedvezőtlen fogadtatása miatt. A mű szerkezetén s történetén történt nagyfokú átalakítás azonban Békeffi István és Kellér Dezső nevéhez köthető, akik 1954-ben elkészült átiratukban az akkor már kiöregedő Honthy Hannára gyakorlatilag egy „ellen-primadonna” szerepet alakítottak ki, még Feleki Kamill, Miska szerepében, mint a darab második táncos-komikusa jelent meg (alaposan felbolygatva ezzel az operett jól ismert műfaji szerkezetét, amelynek alapját a primadonna, bonviván, szubrett és táncos-komikus négyese adja). Bármennyire is meglepő, de ekkor került a darabba a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” című igen közismert nóta is, és Kálmán Cigányprímásából a „Lári-fári” című duett is, amelyet szintén a Honthy - Feleki páros adott elő. Továbbá, kikerült a darabból a „Hurrá, hurrá” kvartett és a „Húzzad csak kivilágos virradatig…” kezdetű nóta.
Ez az átirat, kohéziós hiányosságai ellenére is sikerre viszi a darabot a hatvanas-hetvenes években. No, igen, Honthy akkoriban fogalom volt, a közönség ugyanúgy rajongott érte, mint ahogy a pesti közönség mostanság Oszvald Marikát isteníti. De ne feledkezzünk meg olyan kiváló művészekről, mint Rátonyi Róbert (Bóni gróf szerepében) vagy Németh Marika (Szilvia) sem.
De milyen dramaturgiai ballépés árnyékolja a darabot? A Honthy dominálta darabban szinte másodlagossá válik a primadonna és bonviván tiszta szerelme, küzdelmük a közös boldogságért. Dramaturgiailag ugyan az első felvonással sok probléma nincs – habár Cecília megérkezésével az első felvonás igen terjedelmessé válik -, de a második felvonás végén ott marad egy igen jelentős kérdés: képes-e Szilvia megbocsátani Edvinnek a beismerést, hogy szerelmük a társadalmi különbségek miatt nem teljesedhetett volna be („Nem lettünk volna boldogok…” - Edvin). Edvin ezzel lelepleződött: ő is ugyanazon merev előítéletek rabja, mint bármely arisztokrata, hogy gyakorlatilag képes lett volna a tiszta szerelmet feláldozni (kész volt elvenni Stázi grófnőt). Habár a jól szövegezett fináléban mintha felnyílna szeme, de itt sem hely, sem idő nem volt a feszültség teljes feloldására. A Békeffi – Keller szerzőpáros ezt nem is kívánta megoldani, a színfalak mögött összeadják a szerelmespárt, egy sablonos, szinte komikus pár mondattal a közönség tudtára adják ezt a harmadik felvonásban, és ezzel lezárult az, ami körül két felvonás, három órában bonyolódott. A kedves Stázi grófnő a bohém Bóni grófé lesz, Cecília lelepleződik, Lipper-Weilerscheim herceg (Edvin apja) megőrül és mindenki boldog, mert Cecíliát Őfelsége kinevezi csillagkeresztes dámává és első udvarhölggyé.
Az abonyi előadás egy szinte teljesen megegyező szövegkönyvből került színre két előadás alkalmával. A darabban már jól ismert színészeink léptek fel, mialatt a fiatalabbakat is próbáljuk a nagyszínpadhoz edzetni - egyelőre még kisebb szerepekben. Azt hiszem, mindenképpen illik kiemelni új bonvivánunkat, Bende Tibort, aki élete első operettjében remekül megállta a helyét, kellemes csengésű hangjával talán nem csak Szilviát bűvölte el. Külön említést érdemel Acsai Ferenc, aki mindössze két hónap alatt tanulta meg Feri bácsi szerepét (az eredetileg Feri bácsit játszó Knerczer Ákos külföldi utazása miatt kénytelen volt a szereptől visszalépni). A Bónit alakító Barta Károly kiváló színpadi érzékével és lazaságával egyik motorja volt a darabnak, továbbá egyre inkább fejlődő ének- és tánctudásával nyűgözhette le a nagyérdeműt, vele egyetemben a tánckarunk bombasikert aratott mindkét előadás alkalmával. Stázi szerepében Bakos Melinda tűnt fel, aki ének- és akrobatikus tudásával egy hamisítatlan szubrett karakter. Edvin mellett bájos kislányként, Bóni mellett a bohókás partnerként lenyűgözően adta vissza mindazt, amit Kálmán Imre Stáziban megálmodhatott. A nagy színpadi visszatérő, Molnárné Csúti Izabella hitelesen alakította Cecília szerepét: az előkelő dámává avanzsált egykori orfeumcsillagot, aki most megvetéssel nézi le fia választottját. Az előadás egyik legizgalmasabb jelenete, melyben Szilviának pénzt ajánl fel azért, hogy hagyja el Edvint végleg, igazi drámai tetőfokként jellemezhető. A Miska szerepében virító Kókai László újabb arcát mutatta meg, immáron a kártyákat jól keverő táncos-komikusként. Jandácsik Pál Lippert-Weilerscheim hercegként egyenrangú partnere volt Cecíliának, azt hiszem, szem nem maradt szárazon, mikor az ápolók (Vígh József és Mádi Gábor) az őrjöngő herceget elviszik a zártosztályra. Kiemelendők fiatal színészeink, köztük több új felfedezettünk, akik immár nagyobb szerepekben is megmutathatták magukat: a Kissként feltűnő Urbán András, a Főherceget alakító Újhelyi Albert, a tábornok szerepében Gyigor Péter, a McGrave és Tonelli kettős szerepben fellépő Barta Gergő, az urak között Knerczer Tamás és ifj. Szikszay Sándor, utóbbi Bagi László és Molnár László mellett egyike volt a leleplező férjek „hadának” is. Kisebb szerepekben Majoros Noémi és Dudinszky Mónika mellett feltűnt még Bótáné Pálinkás Julianna és Nagy Lilla – ők ketten a színfalak mögött is komoly feladatot vállaltak, előbbi Törőcsik Marikával egyetemben súgóként, utóbbi ügyelőként. A teljesség kedvéért tánckarunk tagjai: Víg Nikolett, Krupincza Nikolett, Győri Kitti, Lőrinczy Fanni, Koncsik Fanni, Pászti Vivien, Balatoni Ildikó, Kállai Brigitta és Ferenczi Fanni, Majoros Noémi.
A társulat több mint fél évig tartó munkájának eredménye volt a két előadás. A prózai próbákat Csúti Gyula bácsi és Lengyelné Molnár Emese rendezőpáros irányította. A táncok koreográfiáját Schultzné Szűcs Éva álmodta meg, fáradhatatlan lelkesedéssel tanított minden lépést, minden mozdulatot – mindamellett, hogy a prózai próbákon, mint rendezőasszisztens tevékenyen részt vállalt a darab sikerében.
A zenés-táncos próbák nyár óta folytak teljes erő bedobással, a Dudinszky György és Lakatos Zoltán alkotta korrepetítor-párosnak köszönhetően olyan zenészek álltak rendelkezésünkre, akik ha kellett, éjjel-nappal szolgálatunkra álltak – egy zokszó nélkül. És ez az utolsó három hétben nem volt ritka. A gyakran tíz-tizenkét órás próbák mind azt szolgálták, hogy tovább csiszolván a részleteket a darab a lehető legtökéletesebben kerüljön az abonyi nagyérdemű elé.
Az operett elmaradhatatlan velejárója a zene. A zeneiskola tanári zenekara egészen összeszokott egységet alkotva hajolt meg Dr. Gajdos István József karmester előtt. A karmester úr igazi partnerként hallgatta meg az énekesek kéréseit, akár többször átbeszélve mit és hogyan szeretnénk megoldani. A zenészek pedig kellő türelemmel, profi hozzállásukkal és tudásukkal garantálták, hogy elérjük a közös célt. Az operettben elhangzó kórusbetéteket a Bukor Erzsike vezette Nosztalgia Kórus közreműködésében hallhatták.
De a szöveg, az ének, a tánc és a zene nem elég, hogy egy operett színre kerüljön. Néha a tálalás ugyanolyan fontos, mint a fogás... A próbákkal párhuzamosan haladt a díszletezés – ebben a Jébert Józsinak, Öcsinek elévülhetetlen érdeme van. A Kostyán-kúria rideg falai között, ahol sem világítás, sem fűtés nem kényeztette mesterünket, Millye Attilával és Gúti Tivadarral olyan díszletet alkottak számunkra, amely megállná helyét bármelyik nagyszínpadon is. A világosítás szintén Tivadar és Attila érdeme. A kosztümök elkészítésében Rátótiné Ildikó kiváló munkát végzett. A primadonna aranyozott belépő ruhája, a cicalányok ruhái, Cecília aranykosztümje az első felvonásban, Edvin herceg második felvonásbeli uniformisa, Szilvia és Cecília harmadik felvonásbeli ruhái is mind az ő keze munkájának eredményei, hogy csak néhány szemet megkapót kiemeljek. A hangosítás profi munka volt, melyez ezúton is köszönünk Kovács Tibornak és segítőinek.
Már sokat szóltam az egyes elemekről, melyből egy előadás összeáll. Azonban az egyes részek nem alkothatnak kerek egészet olyan összetartó erő nélkül, mint társulatunk mentora és producere, Bakosné Kocsi Judit, a Bihari János Zeneiskola igazgatója nélkül, az ő összefogó szerepe nélkül lehetetlen lett volna a Csárdáskirálynőt előadni.
A Bihari János Zeneiskola Abonyban az egyetlen olyan intézmény jelenleg, amely szakmai tudásával és embererővel képes egy ekkora produkciót összehozni. Hogy az egyszeri néző is szembesüljön, mi hárul a producerre egy-egy előadás előtt és közben - s után, hiszen a függöny legördül, de a színházban még ekkor sok a teendő -, az operett előadások hátteréről annyit feltétlenül meg kell említeni, hogy a zenekari kotta bérlete, a jogdíjszerződés, a színházterem berendezése (a Sportcsarnok lefoglalása, felszőnyegezése, székek bepakolása - sorszámozás, színpadösszerakása, hangosítás – mikroportok kölcsönzése, hangfalak és keverőpult szállítása), színpadállítás, a színházi kösztümok bérlése, a jegyeladás és reklámpropaganda mind olyan szükséges velejárói egy előadásnak, melyeket mind időben és helyben koordináltan kell megszervezni.
Ezúton is köszönjük a Bihari János Zeneiskolának, hogy a(z újkori) kezdetektől fogva (Mágnás Miska, 2007) segíti munkánkat, anyagi és logisztikai hátteret biztosít a produkciókhoz.
Az előadás megvalósulását támogatták:
Abony Város Önkormányzata
Bihari János Zeneiskola, AMI
Abonyi Muzsikáló Gyermekekért Alapítvány
A Tisztelt közönség
Városi Sportcsarnok
Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola, AMI
PÉK ABC
Lipák és Lipák Tüzép
Ferrobau Abony Bt.
Millye Dezsőné
Bakos László
Gulykáné Gál Erzsébet
Kaczúr Gyula
Nagy Lilla
Budavári Ádám
Kocsi András
Kocsi Gábor
Lőrinczy Zsolt
Millye Attila
Jébert József
Pintér Tivadarné
Gúti Tivadar
Rátótiné Ildikó
Majercsikné Tünde
Mészáros Anikó
és még sokan mások.
Bakos Judit