1947. február 10-én a második világháború győztes hatalmai és Magyarország aláírták a párizsi békeszerződést. A magyar vezetők hiába kopogtattak határozott elképzelésekkel a győztesek ajtaján, a döntést ismét nélkülünk hozták meg. Hiába volt a sok remény és illúzió, a békeszerződés visszaállította a trianoni határokat.

A párizsi békeszerződés aláírása, 1947. február 10.

A párizsi békeszerződések aláírásával zárult le a II. világháború Magyarország, Finnország, Bulgária, Olaszország és Románia számára, 1947. február 10-én.

A magyar (és a bolgár, a finn, az olasz és a román) békeszerződés végleges szövege a francia fővárosban megtartott békekonferencia után, az úgynevezett Külügyminiszterek Tanácsának New York-i ülésein készült el 1946. november 4. és december 12. között.

A tervezet az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió érdekeit, vagy éppen érdekkülönbségeit tükrözte – egybehangzó vélemények szerint az amerikaiak és a britek hajlottak volna egy enyhébb változat elfogadására, a Szovjetunió azonban kitartott anyagi és politikai követelései mellett.

Byrnes amerikai külügyminiszter a washingtoni magyar nagykövet tájékoztatását figyelembe véve ki is emelte Magyarország rendkívül rossz gazdasági helyzetét, Molotov szovjet külügyminiszter azonban ragaszkodott a 300 millió dolláros jóvátételi összeghez.

Nem sikerült ugyanakkor a jóvátételi terhek enyhítése. Sőt Magyarországnak meg kellett térítenie a szövetségesek tulajdonában keletkezett károkat, amelyeket azok bombatámadásai okoztak. A magyarországi német tulajdon, és ezáltal a magyar–német pénzügyi elszámolásban felhalmozódott német követelések is szovjet kézbe mentek át. A szovjet fél a magyar nemzeti vagyonból így szerzett részét vegyesvállalatokba vitte. Ezek a vállalatok uraltak néhány stratégiai jelentőségű ágazatot (olajkitermelés, bauxitbányászat, alumíniumipar, légiközlekedés, folyami hajózás). Eltérően még a trianonitól is, a párizsi béke nem tartalmazott etnikai és nemzeti kisebbségeket védő záradékokat.

Az előzetes tárgyalások további érzékeny pontja volt a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kérdése, amelyek feladata az ausztriai szovjet megszállási övezetekkel való kapcsolat biztosítása volt. A brit és az amerikai diplomácia a szovjet csapatok kivonását sürgette, amire a válasz határozott nem volt.

Magyarország a területi kérdésekben sem számíthatott engedményekre, ismét a trianoni határok léptek életbe, sőt – ún. “pozsonyi hídfő” 3 községét (Horvátjárfalu, Dunacsuny és Oroszvár)  elcsatolták Magyarországtól (az eredeti csehszlovák igény 5 falu volt). Ezzel a Duna egy szakaszon csehszlovák belterületre került. Elvetették ellenben a csehszlovák kormánynak azt az indítványát, hogy Szlovákiából egyoldalú döntéssel kitelepítsék a magyar őslakosság százezres tömegeit – amint az a Közép-Kelet-Európában élt német lakossággal történt. A magyar remények nemcsak a nagyhatalmak döntésein buktak el, ebben szerepet játszott az ország és a vele “rivalizáló” szomszédos államok háborús teljesítménye is.

A végeredmény az lett, hogy Magyarországnak még a trianoni békediktátumnál is keményebb követeléseknek kellett eleget tennie.

Az öt békeszerződést egyszerre írták alá. Ezek alapelveikben hasonlóak egymáshoz, mely elveket az 1945-ös potsdami konferencia során fogalmazták meg. A magyar békeszerződés öt fő részből állt:

1. területi rendelkezések: visszaálltak a trianoni békeszerződésben kijelölt határok, kis módosítással. Csehszlovákia öt Pozsony-környéki falura tartott igényt. Ebből három falut kapott meg (Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún). 1946. február 27-én Magyarország és Csehszlovákia lakosságcserére vonatkozó szerződést kötött, ezt az 1947. évi XV. törvény hirdette ki. A lakosságcsere a magyarországi szlovákok számára önkéntes, a szlovákiai magyarok számára azonban kötelező jellegű volt.

2. politikai rendelkezések: Magyarország köteles tiszteletben tartani az emberi jogokat. Feladatként tűzte ki a szerződés Magyarország számára a fasiszta szervezetek betiltását és feloszlatását.

3. háborús bűnösök felelősségre vonása: Sor került a népbíróságok felállítására, melynek következtében eddig soha nem látott felelősségre vonások kezdődtek. Nem kímélték az államférfiakat sem, példásul Bárdossy, Imrédy és Szálasi ügyében is a népbíróság mondta ki a halálos ítéletet. Emellett kiadatásokra is sor került (pl.: Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök Jugoszláviának történő kiadatása, majd kivégzése).

4. fegyveres erők: E tekintetben a párizsi békeszerződés engedékenyebb Trianonhoz képest. A hadsereg létszámát 65 ezer főben maximalizálták, de nem tiltották be a sorkatonaságot. A légierő 5 ezer főt számlálhatott, illetve 70 repülőgépet tarthatott. Magyarország rendelkezhetett nehézfegyverzettel, de atomfegyver gyártása, illetve megszerzése tilos volt. A szerződés rendelkezett továbbá arról, hogy a szövetséges erők 90 napon belül kötelesek elhagyni az országot, ez alól azonban kivételt képezett az a szovjet fegyveres erő, mely az ausztriai megszállási zóna fenntartásához elengedhetetlen volt.

5. jóvátétel: 300 millió dollár fizetésére kötelezett a szerződés, ebből 200 millió a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának járt. Emellett felállították az erőszakos szerzés vélelmét, melynek értelmében a Magyarországon található szövetséges tárgyak erőszakkal kerültek az ország területére. Ez egy megdönthető vélelem volt, melynek ellenkezőjét természetesen Magyarországnak kellett bizonyítania.

A Párizsi békeszerződés a Dunával nem foglalkozott, arról külön egyezmény született 1948-ban, Belgrádban.

A Párizsi békeszerződés Trianonhoz képest sokkal rövidebb és tömörebb volt. Emellett különbség még, hogy a párizsi szerződés nem rendelkezett az ENSZ-ről, csupán utalást tett arra nézve, hogy az ENSZ támogatni fogja Magyarország felvételét.

A február 10-én aláírt békeszerződést a magyar minisztertanács május 16-án fogadta el, a nemzetgyűlés elé csak utólag került. A szerződés magyar jogrendszerbe való becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a nyár folyamán tárgyalták, és július 2-án fogadták el a képviselők.

A magyar békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvénycikk azonban még így sem léphetett életbe, mert azt a szövetséges hatalmaknak is meg kellett erősíteniük és a megerősítésről szóló dokumentumokat letétbe kellett helyezniük Moszkvában. A szovjet politikai gépezet tevékenységének következtében az életbe lépés így egészen szeptember 15-ig húzódott, amikor már egy teljesen más politikai közeg és belpolitikai helyzet jellemezte Magyarországot.

Augusztus 31-én sor került az előre hozott, “kékcédulásként” elhíresült országgyűlési választásra, amely a Kommunista Párt győzelmét hozta. Szeptember 15-én, megszűnésekor a SZEB a kommunista vezetésnek adta át a hatalmat.

A párizsi békeszerződés aláírásával tehát de jure és de facto is új történelmi korszak vette kezdetét Magyarországon.