Az alábbiakban Steve írása következik arról, hogy véleménye szerint miért tart ott hazánk mezőgazdasága, ahol jelenleg van….

 Az Írást a kommentek közül emeltem ki, mert igen tanulságos. Íme:

Mindenért talán nem az EU a felelős. Főleg Magyarország nem igen panaszkodhat, hiszen nettó haszonélvezője a szervezethez való tartozással. Egyébként is hajlamosak vagyunk mi magyarok siránkozni, másokat hibáztatni ahelyett, hogy a saját portánkon sepregetnénk. A 2004-es csatlakozásunk előtt 7 év felkészülési idő állt a rendelkezésre. Ezen időszak alatt – időrendben visszafelé – 2 évig a Medgyessy-kormány, 4 évig az (I.) Orbán-kormány és 1 évig a Horn-kormány regnált. A felsorolt kormányok feladata lett volna felkészíteni az országot a csatlakozásra, az azt követő időszakra, mire is kell majd számítani. Megnyíló, határok nélküli piacra. A lehetőségek, a hátrányok, stb. Min kell erősíteni, mi az a dolog, amit el kell hagyni. Felmérni az uniós ellenfeleket, a piaci szereplőket, a versenytársakat. Kik azok, akik dömping termékeket zúdíthatnak az országra. Sorolhatnám talán az éjszakába. Egyik legnagyobb hibának tartom Torgyán doktor rászabadítását a mezőgazdaságra. Attól, hogy valaki kisgazda, még nem lesz gazda. Ez annál is szomorú, hogy már az Antal-kormány idejében megismerhették. A jól szervezett nyugati mezőgazdaság szabadult rá a felszabdalt, felkészületlen, szervezetlen agráriumra. Sok apró birtokrendszer, agy inkább csak földnyelvek, vagy ha jobban tetszik nadrágszíj-parcellák, vagy épp nagyobb összefüggő területek csak hát osztatlan közös tulajdonban, azt meg talán mindenki ismeri: közös lónak ... Itt jön egy kényes pont. Nagybirtok rendszer ? Ez most is van, csak legfeljebb kevesen tudnak róla. Kezdetben néhány ember kufárkodott a földekkel, és lassan egész szép birtokrendszert kufárkodtak össze. Nem olyan emberek, akik művelik a földet. Megfigyelhető, az országgyűlés politikusai is egyre több földterületet birtokolnak, nehezen elképzelhető, hogy az ország ügyes-bajos dolgai mellett mennének kapálni. Ez egyszerű befektetés. Naiv az, aki azt gondolja, hogy a földvásárlási moratórium valami hazafias cselekedetből hosszabbítatták meg. Sokáig úgy sem megy.

Másrészt a kaotikus a mezőgazdaság önmagában. Évek vagy inkább évtizedek mentek el úgy, hogy a kormányok nem voltak tisztában, hogy ki mit és mekkora területen termel. Ezért fordult elő, hogy hol hiány volt valamiből, hol túltermelés. Ráadásul akármi is történt a támogatásért, a kompenzációért mentek, tüntettek, demonstráltak. Olyannyira nem volt megálmodott stratégia, hogy hol tejet öntögettek az ország háza előtt, hol fizettek a tejelő tehenek levágására, majd azért adtak támogatást, hogy beállítsák azokat. Ehhez az eszement állapotra persze a termelők is rápakoltak. Simán szerződést szegtek csak azért, mert akkor rosszabb volt a termés így a hosszú távú szerződésben meghatározott felvásárlási ár alacsonyabb volt a piaci árnál, majd a következő év hihetetlen termésátlagot hozott és akkor jött a panaszáradat, hogy a piaci ár a bánya béka segge alatt van. Sőt ezt megtetézhetjük azzal, hogy a termelők, mint ahogy az elmúlt időszakban oly' sokszor láthattuk más területeken is, nem tudnak összefogni. Hollandiában 3 vagy 4 szövetkezet fogja össze a termelőket, így állnak szembe a multikkal. Tehát ez nem csak nálunk probléma. Szövetkezetek – nálunk ez a szó szinte olyan szitokszónak számít, mint a liberalizmus – ez utóbbi jelentésével vajmi kevés ember van tisztában. Tehát itt vannak a kistermelők, őstermelők, a háztáji termelők, meg a tudom is én milyen termelők, a kicsiny földükkel, amin nem lehet hatékonyan, vagy mondhatnál gazdaságosan termelni. Mindezeket figyelembe véve vajmi kevés esélyük van felvenni a versenyt az uniós ellenfelekkel, versenytársakkal szemben. Ezekre kellett volna felkészülni. Megerősödni.

Cukor. A cukor előállítása egy költsége gyártási folyamat. Már a termesztés, pontosabban az „aratás" is energiaigényes tevékenység. Kezdetben 3 menetben, majd kettő, és végül a technológia-fejlődés következtében már egy menetben is fel tudják szedni, de még így is sok energia. Tehát sok pénzbe kerül, így mindig is támogatták. Védővámokkal, illetve közvetlenül magát a terméket. Nem csak Magyarországon, Európában is. Az Unión belül is komoly támogatást kaptak a termelők, de folyamatos harcok vannak a szervezeten belül is ennek leépítésére. A legnagyobb cukortermelők, mint Németország vagy Franciaország is nehezen, de elfogadták a piaci diktátumokat.

A magyar honban 80-as évektől folyamatosan csökkent a cukorfogyasztás, azt követte a cukortermelés csökkenése is. A 90-es évek elején drasztikusan visszaesett a fogyasztás. Aminek csak a cukorcefre megjelenése állított meg. Volt olyan év, hogy egy kisbolt Bács-Kiskun megyében a magyar cukorfogyasztás ¼-éd forgalmazták. Ugye nehezen hihető, hogy ilyen mértékben növekedett az édesség előállítás. A fináncok egyre hatékonyabb munkájának hatására újra drasztikus volt a visszaesés. Már nem volt szükség annyi gyárra. A privatizáció idején pedig a megnevezett országok jártak élen a bevásárlással. Kialakultak a nagyobb központok, ezeket korszerűsítették is. Viszont egyre nagyobb távolságból kellett a cukrot szállítani a kevesebb gyár miatt. Az árak emelkedtek. A támogatások csökkentésével még inkább. Az Unión belül is, amit a németek is elfogadtak, pedig ők a legnagyobb nettó befizetők. A támogatások megkurtításával tovább csökkent a cukorgyárak száma és ez nálunk is egyre látványosabb formát öltött. Az ország legnagyobb cukorgyárának – Kaba – bezárása után fel is gyorsult. Ennek egyik utolsó állomása Szolnok. Itt újra felvetődik a politikusaink felelőssége, az érdekérvényesítő-képesség hiánya – függetlenül a színtől.

Lehetne még folytatni, de lassan elalszik az olvasó. Csaó-csaó: STEVE

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.