A Kedves Olvasókat most egy élménybeszámolóra invitálom, aminek egyik főszereplője az abonyi önkormányzat Oktatási, Sport és Kulturális Bizottsága, másik pedig a kétezer fős óvodás, szülő és pedagógus csoport érdekeit képviselő Molnár Gyuláné (Gabi óvónéni). A történet legszomorúbb/legfelháborítóbb része 2011. március 16-án játszódik, mi még is valamivel korábbra ugrunk. Az abonyi Óvodás Gyermekeinkért Alapítvány 1999-ben született, az alapítói önzetlen szándékot az önkormányzat 2 évvel később együttműködési nyilatkozattal ismerte el. Azonban, aki ma közfeladatokat támogató civil szervezetet hoz létre, számtalan csalódásra kell számítania, hiszen míg a szabadidős tevékenységeket nyújtó egyesületek könnyen juthatnak szponzoráció útján támogatáshoz, az óvodák és iskolák épületeit nem lehet molinókkal csúfítani. Sokan könnyen legyintenek, hogy az oktatási intézmények fenntartója az állam, a pedagógusok pedig gyűjthetnek a szülőktől. Sajnos mindkét fenti érvelés az alapjainál hibádzik.
Utóbbi esetében ugyan mindent elkövetnek a pedagógusok, az mégiscsak aggályos, hogy az eszközbeszerzés hiányos forrásait kell kipótolniuk a gyermekek egészséges testi és szellemi fejlődése érdekében. Az viszont már nem várható el egyik óvónőtől, tanítótól és tanártól sem, hogy az új szabályok miatt vasjátékoktól megszabadított pályákon adakozásból építsenek saját kézzel minden előírásnak megfelelő új játszóteret (megjegyzem: sok helyen megtették a gyerekek és a pedagógusok családjai egymással karöltve és előre várom a kommunista szombatot visszasíró hozzászólókat, akik általában sokkal többen vannak, mint ahány emberre ilyen akciókban számítani lehet).
Az Óvodás Gyermekeinkért Alapítvány elnöke hirdetési újságból értesült arról a rendszeres évi pályázatról, amin eddig is sok egyesület gazdagodott (a megszavazókhoz „közeliek” valamivel természetesen jobban, mint a többiek). Ugye látunk ebben is több visszatetszőt?! Miért nem érez az abonyi önkormányzat annyi felelősséget az itt élőket segítő civil szervezetek iránt, hogy szánna egy-egy levélpapírt mindenki értesítésére? Molnár Gyuláné így pár nappal a benyújtási határidő előtt érdeklődni kezdett a pályázat tartalmával kapcsolatban (azt sem lehetett tudni mekkora a támogatás keretösszege, hiszen a 2011-es költségvetés – az amúgy is használhatatlan városi honlapon – nem elérhető). A bizottsági elnök a kérdéseket azzal utasította vissza, hogy az ilyen forrásokat rendszerint sportegyesületek és a fúvósok nyerik (remélem egy csoport óvódás előtt is meg tudná védeni ezt a „szokást”).
Az oktatási bizottság szerdai ülésére meghívót kapott minden pályázó szerv vezetője. Az egyetemi meghatározás szerint a döntéshozó ugyan nem rendelkezik minden fontos információval, mindent meg kell tennie azok megszerzésére. Az első napirendi pont a pályázatok kötetlen átbeszélése volt, aminek kezdetekor két bizottsági tag még hiányzott. Egyikük kikapcsolt telefonja miatt elérhetetlen volt és a későbbiekben sem jelent meg. Megérkezett viszont késve másikuk, aki a terembe lépve a szavazás időpontját tudakolta, majd miután a tanácskozást „kibeszélőshownak” titulálta újságlapok közé bújt (feltételezhetően persze a legfrissebb napilapokból épp a tárgyköri szavazás legfontosabb információit szerezte be).
Személy szerint nagyon meg vagyok elégedve az abonyi oktatás és kultúra állapotával ilyen „segítők” mellett. Ugye szokás mondani, hogy ha az embernek ilyen barátai vannak, akkor nincs is szüksége ellenségre. Egyszer úgyis eljön a számadás ideje, addig pedig minden tisztelet a pedagógusoké és a segítő szülőké.
Molnár Csaba Gábor
politológus, nemzetközi gazdasági elemző
Az abonyi Óvodás Gyermekeinkért Alapítvány 2010-ben 573.992 forintot gyűjtött össze 1%-os felajánlásokból. Ezúton is köszönjük minden szülő, rokon és az óvodásokért elkötelezett abonyi segítségét, amivel a három óvodaegység 24 csoportja gazdagodott.
Molnár Gyuláné