Megdöbbentő és szívszorító olvasói levél következik, melyet teljes terjedelmében teszek közzé. Háromgyermekes édesanyaként együttérzek a szerencsétlenül járt családdal és a gyerekekkel.
Kedves ismerősömmel találkoztam a minap,akinél kb. 6 évig nevelkedett egy ma már 8 éves kisfiú és egy 9 éves kislány. Nagyon jó körülmények között szerető családban. Kérdeztem, tőle, hogy vannak a gyerekek, mire ő megtörve mondta nekem, hogy a gyerekeket szinte máról holnapra örökbe adták olasz szülőknek. Ők elmondása szerint egy kukkot sem beszélnek magyarul. Kérdem én, hogy fognak azok a gyerekek élni? Akaratuk ellenére egy más ország polgárai lenni? Ahol nem értenek semmit, itt tanultak írni és olvasni MAGYARORSZÁGON.
Nem hiába írtam nagybetűvel… Ismerősöm sajnos nem tudott semmit tenni ellene, mert neki azt mondták, hogy ő csak egy nevelőszülő. Vajon mit érezhetett az a két gyermek akkor, amikor örökre elszakították anyától, mert ők úgy tekintettek rájuk…. Ők adták a biztonságot nekik. ISMERŐSÖM SAJNOS azt se tudhatja, hogy tényleg jól vannak- e, biztos szeretik- e őket, mint ahogy ők tették. Szép és okos gyerekek voltak.
Én, amikor ezt hallottam, azt hittem rosszul hallom… Úgy bánnak egy kis gyerekkel mint a marhákkal, viszik őket külföldre Ha annyira örökbe akarták őket adni, mért nem itthon tették. Szeretném Lőve, hogyha ENNEK UTÁNA JÁRNÁL, hogy erre nincs törvény, hogy a magyar gyermekeinket itthon adják, adhassák örökbe.
Nem így, két kisgyermek és egy család életét összetörve! Köszönöm! Úgy tudom, más családoktól is vittek ki gyereket azokat is Olaszországba. Láthatják- e még valaha itthon hagyott anyukájukat? Ez legyen tanulság a magyaroknak. Sajnos ilyen is van!
Írta egy azóta is velük együtt érző anyuka!
Várom válaszod
Kedves Olvasónk!
Természetesen utánajárok, és egyben kérlek, hogy e-maliben küldd el nekem a szerencsétlenül járt család elérhetőségét! Mindent kinyomozok, ígérem. Köszönettel: Lőrinczy Veronika