Tempósan és szisztematikusan folyik a szolidaritásalapú egészségügyi ellátás felszámolása – méghozzá anélkül, hogy jelentősebb tiltakozást váltana ki. Szinte visszhang nélkül maradt Nagy Anna kormányszóvivő május 11-ei bejelentése, amely szerint megszűnik a passzív táppénz, vagyis az állásukból elbocsátottak akkor is jövedelem nélkül kerülnek az utcára, ha egyébként betegek. A következő lépés pedig az lesz, hogy a táppénzen lévők (mármint azok, akik meg merik kockáztatni, hogy munkahelyükön beteget jelentsenek) soron kívül juthatnak be a kivizsgálásokra és a kezelésekre. Hamarosan a kormány elé kerül az egészségügy megmentését célként megjelölő Semmelweis-tervnek az elmúlt hónapokban vitairatból szakmai koncepcióvá érlelt változata, amely további ecsetvonásokkal festi le, milyennek képzelik megalkotói a „polgári egészségpolitikát”. A dokumentum szerint nemcsak a táppénzesek, hanem a pénzesek is előzhetnek a várólistán, megvehetik maguknak a nem közfinanszírozott ellátást, a szabad orvosválasztás jogát, és költhetnek az öngondoskodásra – persze szigorúan kiegészítő jelleggel.
A lakosság is megvilágosult, mert míg az előző kormányzati ciklusban minden kórházi ágy leépítése ellen tüntetések szerveződtek, a mostani felmérésekből az derült ki, hogy a budapestiek többsége szívesen utazna akár 40 kilométert is, ha így jobban felszerelt kórházba kerül. Legalábbis erre hivatkozott egy közelmúltbeli konferencián Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár. Mint mondta, a kistérségek lakói is hasonlóképpen gondolkodnak, nekik is fontosabb az ellátás minősége, mint a közelség. Így nem lesz nehéz a kedvükre tenni: a kistérségi kórházak átalakulnak járóbeteg-ellátó intézményekké, a fővárosi kórházak egy része pedig az állami „ingatlanportfólióba kerül” – olvasható ki az államtitkárság előterjesztéseiből.
Forrás és részletek: http://hvg.hu/hvgfriss/2011.20/201120_a_legeslegujabb_egeszsegugyi_reformterv_mes
Beküldő: Steve