azt, hogy ez az Európai Unió már nem az, mint amire akkor szavaztak honfitársaink.

Belépésünket követően még sorra értek bennünket, az "újakat" megkülönböztető hátrányos megkülönböztetések a korábbi tagokkal szemben. A legutóbbi időkig  mezőgazdasági támogatásuk messzemenően (a mai napig) különbözik a magyar gazdákétól, ezért is lehet legtöbbük terméke olcsóbb a magyar multi áruházak polcain. Több dologban is kemény érvágást tettek rajtunk, ezek egyike a cukoriparunk feláldozása.

Na az azért ez már tényleg sok - és még is említve sehol (vajon talán tilos?) - hogy mennyit is fizetünk évente az EU-ba? Annyit is kapunk vissza amiért oda is kell írni, hogy "a beruházás az EU támogatásával készült el". 

Megérte csatlakozni?

Rendszeresen felmerül annak a kérdése, hogy vajon megérte-e Magyarországnak az uniós csatlakozás? Ilyenkor a kevésbé tájékozott, vagy az unió iránti vak szerelme miatt elvarázsolt válaszadó rögtön előadja, hogy természetesen, hiszen rengeteg pénzt „kapunk az uniótól". Engedtessék meg nekünk azonban egy kis szkeptikusság.Nem vagyok gazdasági szakértő, de feltűnik, hogy a csatlakozás után egyre kevesebb magyar árút látni a botokban, helyette rossz minőségű EU-címkés förmedvényeket lehet csak kapni. Mi lett a magyar terméket előállító vállalkozóval és a dolgozókkal? Ha kaptak is máshol munkát, amit termelnek, az vélhetően egy multit gazdagít. Ha nem, akkor vélhetően a magyar állam és a magyar adófizetők segélyeink kénytelenek élni nyomorult körülmények között.

Ugyan nincsenek pontos statisztikáim, de tudom, hogy a termőföldek óriási hányada már ma is külföldiek kezében van, és a földmoratórium lejárta után rengeteg zsebszerződés válik legálissá, a magyar gazdák földjeiért pedig sok milliót kínál majd az osztrák és holland befektető. A mezőhegyesi cukorgyár talán a múlté marad, hiszen bezáratták a külföldiek, az újranyitásra pedig csak akkor lesz lehetőség, ha majd a kvóta miatt az EU megengedi nekünk, hogy cukrot termeljünk.

Annyit megtanultam, hogy az uniós pénzt se csak úgy kapjuk. Azt bizony pályázattal lehet elnyerni, és talán sok polgármester és vállalkozó erősít majd meg abban a véleményemben, hogy a legtöbb pályázati kiírás egyszerűen baromság. Ha nyer is a pályázó, akkor is csak utólag, részletben, mindenféle pénznyelő bürokratikus feltételeknek megfelelve jut el a pénz a maga helyére. Addig is többnyire hitelből kell finanszírozni a beruházást.

Beszélhetünk a piacvesztés és a földkiárusítás mellett a vámok furcsa visszaosztásától, vagy éppen a költségvetésben a „Hozzájárulás az EU költségvetéséhez" címszóról, amely közel 260 milliárd forintot tesz ki. Ez azonban még mindig csak töredéke annak az összegnek, amely a mai hír szerint 1000 milliárdot tesz ki, és amennyit elvesztett a magyar költségvetés a társasági adóról szóló jogszabály-harmonizáció miatt néhány év alatt.

Cserébe mit kaptunk még? Díszes táblákat úton-útfélen, hogy büszkék legyünk az EU-ra. Hatáskör nélküli politikusokat és bürokratákat Brüsszelben, valamint Strasbourgban. Két Európai Parlamentet ugyanezekben a városokban. Szép új alkotmányt, ami a miénk fölött áll. Európai szemesztert, amelyben a magyar költségvetést ellenőrzik a nagyokosok, de az 1000 milliárdos hiányra természetesen nem hívják fel a figyelmet, valamint uniós kotnyeleskedőket, akik megmondják nekünk, hogy az abortuszellenes életvédő kampány rossz. Tényleg megérte csatlakozni?