Lakodalmunk botrányos története

Lassan egy éve történt… Közeleg az évforduló. Nem tudjuk elfelejteni. Azóta sem vagyunk képesek feldolgozni, hogy a mai világban ilyen eset megtörténhet. Botrányos, felháborító! Íme a cikk, melyet két helyi újságban is meg szerettünk volna jelentetni, de egyik szerkesztőség sem merte közzé tenni. Úgy gondoltuk, talán az interneten keresztül, ismerőseink segítségével eljut az emberekhez. Szeretném megosztani a Kedves Olvasókkal a lakodalmam alkalmával tapasztalt negatív élményeimet, melyeket Cegléden, a ....... régóta üzemelő XY étteremben tapasztaltam.

Vázolni kívánom a vendéglőben lévő rendkívül alacsony színvonalat, a vezetőség hanyagságát, felkészületlenségét.

A történetet azzal kezdem, hogy a párommal hosszú évek alatt sikerült összespórolnunk annyi pénzt, hogy megszervezhessük az esküvőnket, lakodalmunkat.

Felkerestük az említett éttermet, ahol a vendéglő vezetője ( egy idősebb korú, szimpatikus asszony ) kedvező ajánlatokat tett. Meg is egyeztünk, lefixáltuk az időpontot.

A lakodalom napját megelőzően kb. három, vagy négy alkalommal mentünk be az étterembe pontosan egyeztetni mindent a legapróbb részletekig. ( Díszítés, fogadóital, rövid italok fajtái, üdítők, ételek, gyümölcstál, stb…  ahogyan ez történni szokott. Aprólékosan felvázoltuk az igényeinket. )

Nyugodtak voltunk, hogy minden úgy lesz, ahogyan elterveztük, hiszen részletesen meg lett beszélve.

Elérkezett a nagy nap…

Odaértünk az étterembe, ahol sajnos már az első pár percben kiderült, hogy nagyon súlyos szervezési problémák vannak, s mind a vezetőséget, mind a személyzetet hanyagság, „nemtörődömség”, nem odafigyelés jellemzi.

Lakodalmunk az étterem emeletén volt. Felmentünk a lépcsőn, s megálltunk az ajtóban. Megrendelésünk alapján a pincéreknek várniuk kellett volna a tálcáról kínált fogadóitalokkal. Ez nem így történt. Miután szóltunk kezdték el kiosztani a rövid italokat.

A rövid italok között az előzetes megállapodás alapján szerepelnie kellett volna Unicumnak is, melyet az étteremvezető asszony kedvező áron ajánlott. A végén annyira akciós lett, hogy nem is volt!

Üdítőitalokból az étterem vezetőjének tanácsára „kis kiszerelésűeket” rendeltünk. Felhívta a figyelmünket arra, hogy tapasztalatai szerint a 2 literes üdítőitalok fogyasztása esetén rengeteg a pazarlás, ugyanis a vendégek felbontják, az üdítő felmelegszik, kimegy belőle a szénsav, azután már szívesebben kérnek újabb hideg, bontatlan palack üdítőt.

Megköszöntük, s megfogadtuk a tanácsot. Ennek ellenére mégis 2 literes üdítőket tettek ki az asztalokra a pincérek.

A terem feldíszítését fehér – és bordó színkombinációval kértük. Külön költségért ( 300 ft / szék ) rendeltük meg a székekre a gyönyörű fehér szatén selyemből készült székhuzatokat ( székszoknyákat ) bordó masnival.

Ennek tudatában számítottam az alkalomhoz illő, csodálatosan feldíszített terem elkápráztató látványára.

A mai napig kiráz a hideg, ha visszagondolok arra az érzésre, amely elfogott abban a pillanatban, amikor megláttam a feldíszítetlen, semmitmondó termet. A sírás határán voltam.

A gyönyörű székszoknyák helyett megrongálódott állapotban lévő székek vártak, s a főasztal mögötti falon 3 db,  80’ – as éveket idéző léggömbdísz „pompázott”. Ez volt minden. Kb. 20 - 30 évvel ezelőtt állta volna meg a helyét ez a díszítés.

Érthetetlen, hogy a mai világban hogyan engedhetik meg maguknak ezt a hanyagságot. Nem voltak luxus elvárásaink, és nem vagyunk nagyigényűek, de ez a vendéglő a manapság egy lakodalom alkalmával elvárható színvonalnál jóval alacsonyabb szintet teljesít. Ez a díszítés napjainkban egy fiatal pár számára sem kielégítő.

Én otthon saját kezűleg készítettem a vendégek számára köszönőajándékként a megrendelt díszítéshez illő fehér és bordó organza zsákocskákba csomagolva egy – egy kocka csokoládét. Ezek a kis apróságok felváltva egy fehér és egy bordó elrendezéssel kerültek a tányérokba.

Mi minden kis részletre odafigyeltünk. Nagyon sokat készültünk, és költöttünk minden apró részletre.

Vendégkönyvünket, - amelybe vendégeink jókívánságai kerültek - szintén fehér borítással, bordó masnival díszítve készítettük el.

Készíttettünk menükártyákat, valamint ültető kártyákat is az ülésrend kialakításához.

Az ültető kártyák elhelyezéséhez számítógéppel megszerkesztett ültetési rendet nyomtattunk ki a pincérek számára.

Mielőtt a vendégeket a helyükre kísértük ellenőriztük, hogy az általunk adott ültetési rendnek megfelelően vannak e kitéve az ültető kártyák, s a menükártyák. Menükártya egy sem volt kitéve, a főasztalra pedig helytelenül rakták ki az ültető kártyákat. Miután szóltunk, kipakolták a menükártyákat, s kicserélték az ültető kártyák sorrendjét.

Az asztalok hagyományos fehér terítővel voltak leterítve. Ceremóniamesterünk felhozta nekünk az autódíszünket, hogy az díszítse a főasztalt.

Az általunk készített köszönőajándékok és a főasztalon az autódíszünk jelentette az étterem díszítését.

A tányérok szinte egytől – egyig csorbák voltak. (Ezt utólag több vendégünk is megjegyezte.) Ilyen tányérokat már otthon sem raknék a vendégeim elé. Egy vendéglőben, ahol rendezvényeket, lakodalmakat, céges vacsorákat bonyolítanak le, az ép tányér szerintem nem luxus elvárás. Nagyobb gondot kellene fordítani az étkészletek karbantartására.

Az étkezés megkezdése előtt használni kívántuk a mosdót, ahol nem volt sem szappan, sem kéztörlő. Nem értem, hogy egy vendéglátó egységben, egy lakodalom alkalmával hogyan fordulhat elő ilyen felkészületlenség, hanyagság? Egy étteremben – még ha nincs is rendezvény, akkor is – alapvető dolog, hogy mindig lennie kell toalett papírnak, szappannak és kéztörlőnek. Ehhez az elváráshoz nem kell nagyigényűnek lenni. Higiéniai szempontból egyértelmű dolog.

Ahogy ez az utóbbi időkben lenni szokott, mi is megbeszéltük a családban, s baráti körben, hogy az összeget, amelyet ajándékra szánnának, azt inkább pénz formájában, borítékban kérjük.

A borítékok gyűjtéséhez díszperselyt készítettem. Egy karton dobozt vontam be fehér papírral, s bordó dísz masnit kötöttem rá. Amikor elkészült, húztam rá egy szemeteszsákot, hogy amíg az étterembe érkezik, ne sérüljön.

A személyzet arra nem volt képes, hogy mielőtt kiteszi az asztalra, lehúzza róla a szemeteszsákot. Szemeteszsákkal együtt tették ki a díszperselyt az asztalra!

Amikor ezt megláttam, majdnem elájultam. Ez azért már mégiscsak felháborító! Ennyire már nem lett volna szabad figyelmetlennek lenniük! Véleményem szerint mégiscsak tartaniuk kellene valamiféle színvonalat, főleg egy lakodalomban. Mellesleg tisztában kellene lenniük azzal, hogy az ifjú párnak ez egy nagyon fontos nap az életében. Mi igyekeztünk mindent aprólékosan, precízen megszervezni, s a vendéglátók pedig a nem odafigyelésükkel, a pontatlanságukkal, a nemtörődömségükkel, hanyagságukkal képesek voltak elrontani ezt a megismételhetetlen alkalmat, ami mint minden párnak, a mi életünkben is egyszer volt, egyszer kellett volna tökéletesnek lennie. Egy kis együttérzés, odafigyelés elvárható lett volna egy ilyen eseménynél. Mellesleg ők ebből élnek. A vendégek, rendezvények jelentik az étterem számára a bevételt. Ahhoz, hogy a vendég jó szájízzel, megelégedve távozzon, ennél sokkal nagyobb odafigyelésre, precizitásra kellene törekedniük.

Sajnos a mi lakodalmunk nem arról szólt, amiről valójában kellett volna… Egymás után jöttek az észrevételek, hogy szinte semmi sem úgy van, ahogyan azt előzetesen megbeszéltük, egyeztettük. Szórakozás helyett a páromnak többször is szaladgálnia kellett az étteremvezető asszonyhoz, hogy az újabb és újabb hibákat, negatív észrevételeket jelezze. (Az üdítőkkel, a díszítéssel, a szappannal, kéztörlővel kapcsolatban, stb…) Véleményem szerint a vőlegénynek nem ez lett volna a feladata a saját lakodalmán.

A számlánk rendezésének alkalmával számon szerettük volna kérni a vezető asszonyt többek között a megrendelt díszítés hiányának kapcsán, valamint magyarázatot szerettünk volna kapni a többi kellemetlenségre, amelyek egyértelműen az ő figyelmetlenségéből, feledékenységéből adódtak.

Sajnos erre nem volt lehetőségünk, mert a vezető asszony lebetegedett, és az elszámolásra a férje érkezett. Így tehát a férjének kezdtük el panaszaink felsorolását, akinek már az első reakciója a felháborodás volt. A beszélgetést ezzel a mondattal kezdte:

• „Ismerjük az ilyen vendégeket! Nem akarnak fizetni!”

Amikor elmondtuk neki, hogy helytelennek tartjuk azt, hogy nem volt a mosdóban szappan, így reagált:

• „Tudja, Kedves Hölgyem, ilyen helyekről el szokták lopni a szappant!”

Valami továbbra is azt sugallja, hogy a vendégeink közül senki sem szappanért jött el a lakodalmunkra.

Szóvá tettem felháborodásomat annak kapcsán, hogy a díszperselyünket szemeteszsákba húzva tették fel az asztalra. A vezető asszony férjének megjegyzése az volt, hogy:

• „Ez apróság.”

Nekem nem annak tűnt. Ez egyenesen gusztustalan volt.

Természetesen az étterem vezetőjének férje nem vállalta fel a felesége tévedéseit. Letagadta azt, hogy megrendeltük a székszoknyákat, a „kis kiszerelésű” üdítőket, stb…

Bizonyítékként arra, hogy nekünk van igazunk, el szerettük volna kérni a füzetet, amelybe az étteremvezető asszony tételesen felvette, s részletesen felvezette a megrendeléseinket.

Lázas keresgélés után kiderült, hogy a vezető asszony valamiért hazavitte magával azt a füzetet, amelyben a mi megrendelésünk szerepelt.

Üzenetként egy papírlapra le volt írva a férjének, hogy valamelyik előzetes megbeszélés alkalmával kifizettünk már neki 30 ezer forintot előlegbe.

Mi előlegként 40 ezer forintra emlékeztünk, melyet hála istennek a tulajdonunkban lévő nyugtával igazolni is tudtunk.

Kifizettük az elszámolásuk alapján megállapított összeget, és távoztunk.

Az ételek minőségével és mennyiségével meg voltunk elégedve, de véleményem szerint azért az összegért, amelyet fizettünk egyrészt nem ez a színvonal, másrészt nem ez a hangnem lett volna elvárható. A szervezéssel, a vezetőség figyelmével, s az étterem működésének színvonalával kapcsolatosan súlyos problémákat észleltünk.

Történetünk végén szeretnénk pár jó tanáccsal segíteni azoknak a házasulandó pároknak, akik a jövőben kezdik meg lakodalmuk szervezését.

• A megrendelések felvétele, a megbeszélt igények felvázolása a legapróbb részletig írásban, a vendéglő vezetőjének írásával, és aláírásával, a vendéglő bélyegzőjével ellátva, két példányban készüljön! Senki ne elégedjen meg azzal, hogy a vendéglő vezetője egy rendezvények felvételét tartalmazó füzetbe rögzíti az igényeket! Legyen a megrendelőnek is saját példánya!

• A lakodalom időpontját megelőzően tekintse meg a pár a feldíszített termet! Ellenőrizzék, hogy megfelel e az elképzelésüknek, esztétikus, alkalomhoz illő e, és tükrözi e a megrendelésben felvázoltakat!

Az időt visszapergetni már sajnos nem lehet, így mi már csak utólag lehettünk okosabbak. Másoknak azonban még tanulságként szolgálhat az esetünk. Kérünk mindenkit, ha teheti, küldje tovább a cikket!

Köszönjük, hogy pár percet ránk fordítottál!

Végh Ferenc és Végh Judit Részlet panaszlevelünkből, amit az esküvőnk kapcsán nyújtottunk be:

Az esküvő kezdésének időpontja az előzetes megbeszélések, egyeztetések alapján 16:30 lett volna. A rendezvényszervező felhívta a figyelmünket arra, hogy 16:25-nél előbb semmiképpen ne érkezzünk a hivatal elé, mert felesleges. Mi ehhez tartottuk magunkat. 16:25-re érkeztünk meg a közeli parkolóba. 16:30-kor odajött hozzánk ceremóniamesterünk, s jelezte, hogy az előző szertartásra késve érkezett a pár, így kb. 15 perces csúszásra kell számítanunk. Mi ezt tudomásul vettük, ilyesmi előfordul, várakoztunk. Kb. 15-20 percnyi várakozás után fényképészünk jelezte, hogy a minket megelőző pár távozott. Ekkor állt be a mi autónk a hivatal elé.

Beléptünk a kapun, s a rendezvényszervező eligazított minket. Felmentünk az emeletre, ahol az anyakönyvvezetőnk fogadott minket. Felvette a szükséges adatokat, közölte a szertartás folyamatának lépéseit, szükséges információkat.

Esküvői szertartásunk tehát kb. 15-20 perc csúszással megkezdődött.

Az anyakönyvvezető beszéde után virággal köszöntöttük szüleinket, majd pezsgővel koccintottunk.

Jeleztük az anyakönyvvezetőnek, hogy legyen szíves bemondani, megkezdhetik vendégeink a gratulációik átadását. Ekkor az anyakönyvvezető közölte velünk, hogy a gratuláció folyamatával van egy kis probléma. Mivel csúszásban vagyunk, megkért minket, s vendégeinket, hogy „rendhagyó” módon fáradjunk ki a folyosóra, s ott bonyolítsuk le a szertartást követő gratulációt.

Sérelmezzük, hogy a megbeszélt részletektől eltérően ki lettünk küldve a házasságkötő teremből, s vendégeink (kb. 200fő) gratulációit nem az ünnephez méltó díszteremben, hanem a szűk folyosón kellett fogadnunk. Így a gratuláció helyszínén az általunk gondosan kiválasztott zeneszámokból nem hallhattunk semmit. Kamerásunk, s fotósaink nem tudtak minket megfelelő szögből filmezni, fotózni. A folyosón leterített hosszú szőnyeg szélében a gratulálni kívánó vendégek folyamatosan bukdácsoltak.  Vendégeinket, akik megtiszteltek minket a jelenlétükkel, hogy osztozzanak boldogságunkban e jeles napon, s szerették volna ünnephez méltó körülmények között átadni jókívánságaikat folyamatosan noszogatták kifelé a díszteremből. A bennünket tisztelő, s ünneplő embereket a következő pár esküvőjét vezénylő vőfély minősíthetetlen hangon zavarta arrébb. Az anyakönyvvezető is többször figyelmeztette vendégeinket, hogy menjenek távolabb a díszteremtől, mert a következő pár (akiknek még odalenn kellett volna várakozniuk) már ott áll a lépcső tetején, s mennének be a  házasságkötő terembe.

Egyszerűen iszonyatos volt a szűk folyosón vegyült tömeg!

Sajnos a vendégsereg egy része gratuláció nélkül el is távozott a zűrzavar miatt.

Utólag kiderült, hogy erre a borzasztó körülmények között zajló gratulációra azért került sor, mert az utánunk következő szertartásra várakozó ifjú pár hölgy tagja egy helyi önkormányzati képviselő leánya volt. Vendégeik között jelen voltak más önkormányzati képviselők, és maga a város polgármestere is. A képviselőasszony leányát pedig nem kérték meg arra, hogy várakozzanak odalenn 15 percet, amíg nekünk ünnephez méltó módon lezajlik a gratulációnk a díszteremben, hanem inkább minket tessékeltek ki a folyosóra, hogy az ő szertartásuk időben elkezdődhessen.

 Mi megtiszteltük azzal az előző párt, hogy megvártuk odalenn, amíg lezajlik a szertartásuk, gratulációjuk, és elhagyják a hivatalt.

Nem mi okoztuk a szertartások eltolódását, mégis minket „dobtak ki” a saját esküvőnkről, amire hónapokon át készültünk annak érdekében, hogy ez a nap számunkra csodálatos legyen, s minden gyönyörűen sikerüljön.

A velünk történt kellemetlenséget rendkívül sértőnek tekintjük.

A képviselőasszony gyermekére való tekintettel nekünk távoznunk kellett a saját esküvőnkről megfelelő módon történő, ahhoz méltó körülmények között zajló gratulációk fogadása nélkül.

A velünk szemben tanúsított viselkedés egyértelműen diszkrimináció.

Kérdésünk az: mivel volt különb a következő pár, mint mi? Nekik, vagy akár a minket megelőző párnak miért járt a tisztelet, a lehetőség, hogy azt a 30 percet, amit a szertartás és a gratuláció igénybe vett, ünnephez méltó módon, nyugodt, és alkalomhoz illő körülmények között megünnepeljék? S nekünk miért nem? Véleményünk szerint mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint a képviselőasszony, s családja. A mi szüleink dolgos, becsületes emberek, akiknek ugyanolyan sokat jelentett gyermekeik esküvője, mint a képviselőasszonynak az ő gyermekének esküvője. Nekik ugyanúgy meg kellett volna várniuk, amíg mi eltávozunk a hivatalból, mint ahogyan mi is megvártuk az előző pár távozását. A mi életünkben is egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt az esküvőnk.

Az előzetes megbeszélések, egyeztetések alapján a rendezvényszervező és az anyakönyvvezető is tisztában volt azzal, hogy a gratulációra a hivatalban kerül sor. Ennek tudatában úgy gondoljuk még inkább nem lett volna szabad ilyen módon viselkedniük velünk és vendégeinkkel, valamint más emberek előtérbe helyezése miatt egy megalázó helyzetnek kitenni minket.

Amikorra mi a gratuláció után leértünk, s kiléptünk a hivatalból, már az autónkat is arrébb állították, hogy a következő pár autója be tudjon állni a helyére.

Az esetet, s a velünk szemben tanúsított viselkedést felháborítónak tartjuk.

 Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a történteket már sajnálatos módon nem lehet visszafordítani, és sérelmeinket nem tudják orvosolni, de kérjük a sérelmekért felelős személyek felelősségre vonását, mert tudomásunk szerint ilyen esetre, s megkülönböztetésre a múltban még nem volt példa.

Az előzetes megállapodás alapján mi a szolgáltatásért ugyanúgy befizettük a megállapított összeget, mint ahogyan ezt az előttünk, s utánunk következő pár is megtette. Ezért az összegért minket is megilletett volna a kellemetlenségektől mentes, teljes szolgáltatás, melybe véleményünk szerint beletartozott volna a kultúrált körülmények biztosítása a gratuláció ideje alatt is. Ha ezért a kis figyelmességért, emberségért külön összeget kellett volna fizetnünk, mi szívesen megtettük volna, hogy a többlet befizetésének fejében a saját magunk, szüleink és vendégeink lenézése és megalázása alól mentesüljünk.

…

A panaszlevélre reagálva elnézést kértek tőlünk és szüleinktől a kellemetlenségért felelős személyek.

Az egészben az a borzasztó, hogy a „kis emberekkel” mindent megtehetnek.

Sajnos a mi esküvőnk erről a negatív élményről marad emlékezetes.

… és akkor még a csodálatos lakodalmunkról nem is beszéltem. (Az e-mail-hez mellékelten a lakodalomról szóló cikket is csatoltam.)

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.