Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának - írta Jókai, aki tapasztalatból tudta, hogy mennyi munkával jár a szőlőtermesztés. De amikor ősszel kézbe vehetjük az első friss, hamvas fürtöket, beláthatjuk: megéri!
Íme néhány érdekesség, tény a szinte mindeki által kedvelt gyümölcsről:
A bogyós gyümölcsűek családjába tartozó szőlő (vitis vinifera) Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében korán meghonosodott, a legrégebben termesztett gyümölcseink közé tartozik. Magyarországon már a rómaiak, az avarok is foglalkoztak vele.
Számtalan színű és ízű, bogyónagyságú fajtája ismert.
A lédús gyümölcsök közül 18 százalékos vagy magasabb cukortartalma miatt a legnagyobb energiatartalmú gyümölcs. A szőlő a szervezet számára közvetlenül is felhasználható cukrot - szőlőcukrot - tartalmaz, ezért kúraszerűen is ajánlható vérszegény, legyengült szervezet számára, daganatos betegségek, székrekedés, aranyér, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként és női betegségekre is. Maga a gyümölcshús illetve lé is rendkívül gazdag tápanyagforrás, ráadásul a szőlő héjában és magjában antioxidánsok, gyógyító erejű ásványi anyagok találhatók, mint például a kálium és a szelén. A szőlőmag kivonata, a szőlőmag-olaj segít megvédeni az agyat és az idegrendszert a károsodástól, erősíti az érfalakat és megelőzi az érelmeszesedést.
A szőlő természetesen nemcsak egészséges, bőtermő, frissítő, könnyen emészthető gyümölcsként, hanem a borászat legfontosabb alapanyagaként is fontos szerepet tölt be évszázadok óta. Jó minőségű, tiszta, valódi szőlőborból napi egy pohárnyi (2-3 dl) egészségére válhat mindenkinek. "Ellenjavallt" azonban gyermekeknek, a terhes vagy szoptatós kismamáknak, a fokozottan érzékeny májúaknak, bizonyos gyógyszerek fogyasztóinak és természetesen a gépkocsit vezetőknek.
A fekete vagy kék színű, húsos bogyójú szőlőből egyes vidékeken lekvárt is készítettek, kelt tésztába, fánkba, rétesbe használták. Az Alföldön a szőlőbefőtt, a megmosott, musttal leöntött majd dunsztolással tartósított csemege is népszerű volt. Alkoholmentes, üdítő ital volt a "konty alá való" édesbor vagy fojtott must, amely készítésénél forralással tartósították a mustot megakadályozva az erjedését. Ritka, keleti eredetű édesség volt a mustméz vagy más néven pekmez. Ez úgy készült, hogy mustba birsalmát vagy sütőtököt szeleteltek, és addig főzték, amíg mézsűrűségű nem lett.
Forrás és részletek: http://www.hazipatika.com/topics/zoldseg_gyumolcs/articles/Szolo_ezredeves_csemege?aid=20080111074913&utm_source=hirkereso.hu&utm_medium=www&utm_campaign=hirkereso_20110914