Kossuth Lajos Alföld-i toborzói
Kossuth Lajos a haza védelmére fegyverbe szólította az Alföld népeit. Szeptember 24-26 között toborzó beszédet mondott Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét ,Szeged, Szolnok és Abony városokban.
Kossuth ceglédi beszéde
Abonyban 1848. szeptember 26-án jelent meg Egressi Gábor, Jókai Mór, báró Lopressi Árpád kíséretében és tartott hazafiúi lelkesüléssel gyújtóbeszédet. A nép elragadtatva, felemelt karral esküdözött a haza ellenségei ellen. Abonyból az 1848-49 évi honvédelmi harcokban 5-600-an vettek részt. A beszéd a közeli, régi városházán hangzott el.
Íme két Kossuth levél melyet a feleségének írt a toborzó kőrútról.
25. Kossuth levele feleségének a toborzó körút első napjáról
Nagykőrös, 1848. szeptember 24.
Kedves lelkem, angyalom!
Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot*, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.
E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminációval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.
Reménylem, a Tiszáig vagy tizenöt-húszezer embert összeszedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre.
Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.
Ne félj, angyalom – megáld az Isten. De azon egyet tedd meg – irántami szeretetedre kényszerítelek – nyugodalmamért, hogy távozz Pestről* a mondott helyre, mert a gaz ellenség képes volna családomat kezesül lefoglalni működésem elzsibbasztására.
Az Isten áldása rajtad s kedves gyermekeimen. Híved halálig.
26. Kossuth levele feleségének a toborzó körút folytatásáról
Szolnok, 1848. szeptember 26.
Kedves angyalom!
Vettem kedves kezed sorait; de lelkemnek mondhatatlanul fájt az aggodalom, a roskadozó csüggedés, mely sorain végigömlik. Irtsd ki lelkedből, angyalom. Engem nem veszély, engem érdemetlen dicsőség veszen körül, szavaim szárnyán a honnak védangyala látszik lebegni, s utamban ezrenkint kel fel a magyar.
Még csak négy helyen voltam, s e négy helyről 11 000 férfiú kelt fel szavamra gyalog és lovon tömegestől, s három nap alatt a Dunánál lesz.
Én, ha végigmegyek a magyar hazán, egy népvándorlás kél fel utamban, melynek híre maga meg képes állítani az ellenséget.
Ha tudtam volna, hogy ily készségre találok, nem kellett volna Pestről mozdulnod. Nemigen hiszem, hogy az ellenség Pestig jöjjön.
Aligha ahelyett, hogy elibe mennék, utána nem kellend mennem.
Kecskeméten országos vásár volt. Kimentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkél a hazát megvédeni. Oly jelenetet sohasem láttál. Mikint csókolták ruhámat, s vitték proklamációimat mindenfelé. Másnap már futárok jöttek Csongrádból. Kecskemétről pedig ma és holnap 5000 ember megyen Jellačić* ellen.
Onnan ma Abonyba mentem. Messze föld. És mondák, hogy ott hidegen fognak fogadni. Dehogy fogadtak hidegen. A hidegnek mondott nép felgyúlt, mint a villám, és megesküdött, és felkél tömegestől.
Estére idejöttem Szolnokra, már Heves megyébe. Jöttömnek híre megelőzött. A nép ezrenkint várt és szabadítónak kiáltott. Itt találtam egy pár száz sárosi önkéntest*, s azok vállaikra vettek, s úgy vittek egy fél mérföldnyire be a városba. Holnap népgyűlést tartok, s azután beszaladok Pestre* magamat tájékozni. Egyet alszom, s megyek Csongrád, Szentes, Vásárhelyre, Szegedre.
Így vagyok eddig. Légy hát nyugodt, kedves angyalom. Más nem nyomja lelkemet, mint az, hogy oly szorongatott lelked van. Az én római lelkű kedves drága nőm! Vidorulj fel, lelkem angyala! Engem az Isten nem hagy el az igaz ügyben. De nyomja lelkemet az is, hogy utazol oly messze a gyermekekkel, szegény kedves angyalaimmal. Minő bajt okoznak ők neked, egy kocsiba szorulva annyian, ismeretlen vidéken, talán még férficseléd nélkül is, mennyi bosszúság, baj, szomorúság emészti gyenge egészségedet, melyhez életem szikrája van csatolva. Kérlek az Istenért, írj Pestre Kálmánhoz, majd általadja, de pecsételd be leveledet, a mai pecsételetlenül jött.
És most áldásom s örök szerelmem, életedhez kötött életem veled. Áldás gyermekeinkkel. Hű imádód.