"Nostradamus Pannoniáról  
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy  
magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a  
"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett  
Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf  
Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három  
hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi  
halált.  
Napjaink történései is visszaköszönnek

 
84. /  
Az írott szó elhal majd,  
és egyre szegényebb lesz a beszéd,  
a nemzetre egy talány hoz bajt,  
mely elveszi az emberek eszét.  
Egész nap otthonukban ülnek,  
bámulnak hazug, mozgó képeket,  
s mire a bálványok ledőlnek,  
már alig születnek gyermekek.  

85. /  
Ötven esztendő lejártán új világ lesz,  
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.  
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,  
a törvény az uzsorásokat sújtja.  
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,  
de többé senki sem hal éhen,  
a néppel új királyt is választanak,  
s kezdődik elölről minden, mint régen.  
87. /

Amit értelmes elme el sem képzel,  
az megtörténik majd Hungáriában.  
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,  
csak gyilkos ármány és ravaszság van.  
Dolgozni akarnál, de nincs munka,  
pedig a földek parlagon hevernek,  
aki eddig a munkát csak unta,  
most koldusa lesz az idegeneknek.  
90. /  
Az erdőn túl él az ország jobbja,  
de számában kisebbik része,  
földjét az erősebb elrabolja,  
ezeregyszázból nyolcvan évre.  
Már csupán nyelvében él, de él még,  
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,  
az ő küzdelmük hozza el a békét  
és egységét minden magyaroknak.  
91. /  
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,  
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,  
türelmesek, de kitartásuk semmi,  
vezérük rosszul végzi mindahány.  
Költőiket elfelejtik gyorsan,

akárcsak régi énekeiket,  
magyar se marad sok a honban,  
de magyarul szólnak az idegenek.  
92. /  
Immár vén és beteges koromban  
távoli nemzetnek ködképeit láttam,  
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,  
megtörténik egyszer majd a valóságban.  
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,  
lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, -  
háromezer ezüst volt a munkám bére,  
örvendenek neki koldusok és árvák.  

93. /  
Akinek mindezt írtam rendelésre,  
három hónappal él tovább, mint magam.  
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,  
minden ledőlt toronynak súlya van.  
A pogány még százhúsz évig itt lesz,  
de egyre jobban gyengül -  
személye két nemzet közt híd lesz,  
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.  
94. /  
Keletről primitív, barbár horda tör  
Magyarországra, nem először.  
A nép minden vagyonát elhordja,  
a csőcselék a mélyből előtör.  
Megérkeznek a haza elárulói,  
sértődöttek, és idegenek

  tíz évig tudják a népet zsarolni:  
vörös és sárga a címerben egyek.  
97. /  
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,  
s az emberek apraját eldobják,  
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,  
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.  
Értéke nem lesz semmi a munkának,  
és nem lesz semmi haszna a pénznek,  
uzsorások magyar földre licitálnak,  
gazdagok helyett fizetnek a szegények.  
98. /  
Róka, s hiéna vezeti a népet,  
alattuk szétesik az ország,  
a róka egyedül sokat téved,  
a hiéna megássa a sírját.  
Végtelen a nép ostobasága,  
de lassan feltámad az új erő,  
nem hallgat róka hiéna szavára,  
Pannónia nem lesz dögtemető.  
99. /  
Jön új nemzedék, mely erős lesz,  
és nem szégyelli többé, hogy magyar,

  a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,  
s nem csak önmagának túr és kapar.  
Erkölcsében megújul majd az ország,  
és végre büszke lesz minden fia,  
mert ámulatba ejti egész Európát  
sokszáz évnek elteltével Pannónia."