„- Magyarország ugye köztársaság?
- Nem uram, királyság.
- Akkor van királyuk?
- Nincs, tengernagyunk van.
- Akkor van flottájuk?
- Nincs, mivel nincs tengerünk.
- Van valami követelésük?
- Igen.
- Amerikával szemben?
- Nem.
- Angliával szemben?
- Nem.
- Oroszországgal szemben?
- Nem.
- Hát akkor kivel szemben vannak követeléseik?
- Romániával szemben.
- Akkor Romániának is hadat fognak üzenni?
- Nem, uram. Szövetségesek vagyunk.”

A fenti beszélgetés, a „szájhagyomány” szerint, a washingtoni külügy illetékese és a magyar ügyvivő között zajlott le 1941. december 12-én. A pesti emberek előszeretettel adták tovább egymásnak ezt a párbeszédet, holott több, a hadüzenettel foglalkozó történész megállapította, hogy soha nem hangzott el.

Mindenesetre a dialógusból is jól kiviláglik a magyar hadüzenet komikus, vagy inkább tragikomikus volta. Nem véletlen, hogy a Fehér Házban nem is aratott túl nagy vihart a magyarok bejelentése, s az amerikaiak nem igyekeztek viszonozni. Az Egyesült Államok csak fél évvel később, 1942. június 5-én üzent hadat Magyarországnak.

A két ország közötti tényleges harci érintkezésre egészen 1943. október 24-ig várni kellet. Az amerikai légierő bombázói ekkor dobtak első alkalommal élesített bombákat magyar földre. Később kiderült, hogy ez még csak úgynevezett „kényszervetés” volt, az amerikai gépnek meg kellett szabadulnia a bombaterhétől. Az első, amerikai célzott támadás 1944. április 3-án érte Budapestet. Amelyet aztán még több száz követett…