Nincs kímélet! Minden ami 2010. előtt keletkezett és a valódi demokráciára emlékezteti a magyarokat megy a szemétbe. Engem ez a tébolyult őrjöngés, a rendszerváltozást követő név- és táblacsere hisztériára emlékeztet. A szocializmus után a fényre lépett pártok szinte versengtek, hogy ki utálja jobban a kommunista (szocialista) rendszert és ki tudja a legemlékezetesebb javaslatokat tenni a múlt - szerintem történelmi - emlékeinek teljes elpusztítására. Olyan - talán nem is ideológiai - jelképek kerültek a kukába, mint Steimetz Miklós és Ilja Afanaszjev Osztapenko parlamenterek szobra.
Talán emlékezetes, hogy annyi volt a "bűnük", hogy 1944. december 29.-én a megszálló németek részére kellett - az akkor még valóban felszabadító - Vörös Hadsereg ultimátumát átadniuk. Mindketten hősi halált haltak Budapestért, Magyarországért. Bocsánat a kuka kifejezésért, helyesebb lett volna rezervátumnak nevezni az a parkot (kép:szoborpark.hu), ahol a hasonló "bűnökkel" terhelt társaival együtt elhelyezték Őket. Mára - majdnem - sikerült a közterületekről az összes történelmi értékű jelképet, feliratot eltávolítani, melyek azokra a személyekre emlékeztettek bennünket, akik többségükben, ténylegesen többet tettek a hazájukért, hazánkért mint a rendszerváltás óta uralkodó kormányok és parlamentek együttvéve. Ja és Ők nem privatizálták szét a közvagyont, valamint nem halmoztak fel milliárdokat ...
A történelem ismétli önmagát. A motiváció hasonló. Populáris intézkedéssel és irtózatos költségekkel fűteni a nemzeti tudatot, figyelmünket elterelve a valós célról, azaz a köztársaság és a mögötte rejlő demokratikus állam érdekmotivált, szisztematikus átalakításáról. 2012. január 1-től a Magyar Köztársaság megszűnik létezni. Magyarország lesz a hivatalos neve és már tartalmában sem lesz köztársaság. Elfelejthetjük például a minket korábban megillető legmagasabb szintű jogorvoslati lehetőséget, az alkotmánybíróság igénybe vételét. A kormány és vezetője, gyakorlatilag korlátlan hatalmával átvette a parlament irányítását és érdekeiket szolgáló döntéseket szavaztat meg az országgyűlésben. Látszólag az állampolgárok többségének akaratát érvényesítve. Ez a demokrácia?
Talán, ezért is tűnnek el sorban a lassan köddé váló köztársaság, közterületi jelképeinek utolsó darabjai is. Idén nyáron felszerelte az első, II. János Pál pápa tér táblát, a volt Köztársaság téren Kocsis Máté (Fidesz-KDNP) VIII. kerületi polgármester, mint olvashattunk erről. De elég pajzán módon, egy kétes hírű volt pénzügyminiszter "vette át a hatalmat" a volt Moszkva téren is. Az új évben már nem térhetünk vissza a Magyar Köztársaság területére. Magyarországra léphetünk be, egy olyan virtuális országba, ahol szégyenlik a hatalom birtoklói, hogy köztársaságnak nevezzék hazájukat, ahol a polgárok egyenlő jogaira egyértelműen utal az államforma megnevezése.
Én csak egy valamit kérek ezektől a "mindenkiannyitéramennyipénzevan" uraktól. Ne tegyék nagyon el ezeket a táblákat és főleg ne adják oda "segíly" gyanánt úgymond leadásra, a híveiknek. Ugyanis lehet, hogy hamarabb szükség lehet még rájuk, mint ahogy az újakon a festés megkopna. Talán egyszer még majd követeli a nép hazájának nevében a köztársaság, mint a demokrácia megjelenítésének legegyértelműbb kifejezését. Addig a táblákat tegyék egy biztos helyre. A Szoborpark egyik tárolóhelyisége szimbolikusan is a legmegfelelőbb lehetne...
TYB