Az alábbiakban Tarjányi István doni megemlékezéssel kapcsolatos beszédét teszem közzé. Január 12-én KATONÁK címmel kiállítás nyílt a Városi Könyvtárban, Markó Ferenc gyűjteményéből és utána emléktüzet gyújtottak az abonyiak a doni hősök tiszteletére. Az eseményen készült képgaléria ITT elérhető, fotó: Polyák Attila  Íme, a beszéd: 

Tisztelt emlékezők!

Azért gyűltünk össze a mai napon, hogy megemlékezzünk magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb eseményéről. Emlékezni, a második világháború során a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadsereg halottaira, túlélőire.
A doni katasztrófára jelkép. Jelképe az értelmetlen szenvedésnek és pusztulásnak, jelképe a felelőtlen politikai döntések szörnyű következményeinek, de ugyanakkor jelképe a hazaszeretetnek, önfeláldozásnak, bátorságnak.
E szörnyű tragédia hosszú időn keresztül csupán lábjegyzet volt a történelemkönyvek eldugott lapjain, még beszélni sem volt ildomos az eseményről. Napjainkban már szabad, sőt kell is róla beszélni, róla megemlékezni. Büszkén emlékezzünk mi is azokra a mártír férfiakra, magyar testvéreinkre, kik hazájukért áldozták életüket.
Emlékezni azért is fontos, mert az utókor kötelessége az emlékezés. Annak a népnek van jövője mely, ha kell megsirat, ha kell megbocsát, de nem felejt soha. Ezért nem szabad elfelednünk, hogy a múltban mennyi bátor hazafi áldozta életét, köztük a doni hősök azért, hogy nekünk, elkényelmesedett utódoknak, békésebb, szebb, jobb életünk legyen. Az áldozatokból, a megpróbáltatásokból erőt kell meríteni. Ismerni, s tanulni kell a történelemből, nehogy ugyanazokat a hibákat még egyszer elkövessük. Tanulva e borzalmas eseményből, nem szabadna megengednünk, hogy nemzetünk fiai, távol hazájuktól, idegen érdekek szolgálatában áldozzák drága életüket.

E rövid bevezető után, az események bemutatásával szeretnék tisztelegni a Don-kanyarban elesett, megsebesült, eltűnt vagy fogságba esett magyar katonák emléke előtt.
1939-ben kezdettét vette a világtörténelem legnagyobb kataklizmája, a második világháború. Népünk, tanulva az előző világégés tapasztalataiból, szeretett volna kimaradni az újabb pusztításból. A történelmi pillanat diktálta kényszer, a provokáció, ezt nem tette lehetővé, országunk végül belesodoródott e szörnyű háborúba.
1941. júniusában Hitler megtámadta korábbi szövetségesét, a Szovjetuniót. A Barbarossa hadművelet kezdetén, a német vezetés Magyarország esetében, csupán nemzetünk gazdasági potenciájával számolt, katonai erejével nem. Ám a Szovjetunióban elszenvedett első kudarcok nyomán, megváltozott Hitler véleménye. Erőteljes nyomást gyakorolva hazánk vezetőire, rákényszeríttette országunkat, hogy katonailag is részt vegyen a háborúban. Hosszas egyezkedés vette kezdetét, melynek eredményeként a magyar vezetés, vonakodva bár, de 1942-ben felállította, majd a keleti frontra vezényelte a második magyar hadsereget.
E hadsereg nagyságrendileg 200 ezer főből állt, jó részét tartalékos és munkaszolgálatra vezényelt alakulatok alkották. A magyar hadvezetés, okulva az első világháborút követő agresszióból, melyet hazánknak kellett elszenvednie a környező országoktól, a nagyobb harci értékkel bíró egységeket nem vezényelte frontszolgálatra.
A második magyar hadsereg, a korabeli hazai viszonyokhoz képest jól felszerelt haderőnek számított, de hasonló mutatók tekintetében mind a szovjet, mind a német hadsereggel szemben nagyságrendekkel alulmaradt. A legnagyobb problémát a megfelelő téli felszerelés hiánya jelentette. Sem a ruházat, sem a fegyverzet nem felelt meg a zord időjárás által támasztott kihívásoknak.
A Jány Gusztáv vezérezredes vezette haderő feladata, a Sztálingrád ellen vonuló 6. német hadsereg biztosítása, a szovjet áttörés megakadályozása volt.
A második magyar hadsereg 1942 nyarára elfoglalta a számára kijelölt pozíciót, mely Voronyezs térségében, a Don –folyó kanyarulata mentén, mintegy 200 km hosszú frontszakaszt jelentett. A magyar katonák hosszú időn keresztül sikeresen teljesítették feladatukat, tartották állásaikat.

A fordulat 1943. január 12-én következett be, ezen a napon, hosszú előkészítés után, farkasordító -30, -40 fokos hidegben, a túlerőben lévő Vörös Hadsereg, általános támadást indított a magyar állások ellen. Az offenzíva pár nap alatt elsöpörte a magyar arcvonalat. A szovjet erők bekerítették, megsemmisítették a magyar alakulatokat. A túlélők magukra hagyatva, rendezetlen tömegben, kisebb-nagyobb csoportokban illetve egyedül próbáltak menekülni e földi pokolból.
A szovjet fegyverek és a kegyetlen orosz tél pusztítása nyomán a 200 ezer fős sereg többsége, mintegy 100-120 ezer ember odaveszett, jó részük meghalt, eltűnt vagy fogságba esett.
A második magyar hadsereget a hadvezetés kemény szavakkal ostorozta, sokan gyávának titulálták, annak ellenére, hogy lehetőségeihez képest az utolsó pillanatig hősiesen helytállt. Még akkor kitartottak, mikor a szövetséges román és olasz alakulatok már régen megfutamodtak. A hősiesség, a bátorság azonban nem minden. Megfelelő támogatás és felszerelés hiányában, a magyar katonák nem voltak képesek eredményesen küzdeni, a sokszoros túlerőben lévő, jól felszerelt szovjet erőkkel szemben. Ma már, a tények ismeretében, a Don- mentén harcoló magyar sereg katonáit senki nem tekinti gyávának, elismerik hősies magatartásukat, bátorságukat.

A nemzet áldozatvállalásából településünk is kivette részét. Abonyból, a kelti frontra vezényeltek közül sokan túlélték a pokoli megpróbáltatásokat. De nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. Markó Ferenc eddigi kutatásai alapján, 100-nál is többre tehető azoknak az abonyi katonáknak vagy munkaszolgálatosoknak a száma, akik sohasem térhettek haza szeretteikhez, családjukhoz, mert meghaltak vagy eltűntek az orosz tél végtelenében.

Az utóbbi időben, számos katonai temető létesült az egykori Szovjetunió területén, melyek a doni harcok során elesett magyar hősöknek nyújtanak méltó nyughelyet, de továbbra is sok áldozat – köztük számos abonyi - nyugszik ismeretlen helyen, jeltelen sírban.
Ezeknek, a szeretett hazájuktól távol, idegen földben nyugvó hősöknek szóló üzenettel zárom beszédemet. Az idézetet dr. Zempléni Miklóstól, a második magyar hadsereg honvédorvosától kölcsönöztem, s így szól:

„…Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Álmodjatok ott messze idegenben, magyar testvéreink: fiúk és apák
aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó….”

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
 

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.