„Második Mohács”
A 2. magyar hadsereg védelmi sávja a Don folyó mentén 208 km-es hosszban Voronyezstől Pavlovszkig terjedt. Észak felől Voronyezs a 2. német hadsereg megszállása alatt állt. Délen a 8. olasz hadsereg helyezkedett el. A magyar 2. hadsereg középen északról délre haladva: III. hadtest, IV. hadtest és a VII. hadtest. A német hadvezetés erőteljesen ügyelt arra, hogy magyar és román csapatok még egymás közelébe se kerüljenek. A 2. magyar hadsereggel szemben a 40. szovjet hadsereg és 18. szovjet önálló lövészhadtest helyezkedett el.
A német és szövetséges csatlós csapatokkal szemben a Szovjet Voronyezsi Front 38. 60. és 40. hadserege továbbá a 18. önálló lövést hadteste állt.
A magyar védelmi szakaszon 3 hídfő Scsucsje, Koratojak és Uriv voltak a kritikus pontok.
A leváltott német csapatoknak és a helyükre érkező magyar alakulatoknak többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a hídfőállásokat elfoglalniuk.
A szovjeteknek mindvégig sikerült fenntartaniuk a hídfőket biztosítva a szabad átjárást a Don folyón.
1943. január 4-én a magyar felderítés erőteljes, több szovjet hadosztály mozgolódását észlelte a Dontól nyugatra.
1943. január 5-én különös szovjet távmondatot hallgatott le a magyar hírszerzés: „Hamarosan kezdődik a koncert”.
Valóban kezdődött. Urivnál 1943. január 12-én 9 óra 45 perckor. Megremegett az ég és a föld.
Irtózatos tüzérségi és aknavetőtűz, valamint „sztálinorgona” (Katyusa) pergőtűz zúdult 45 percig a soproni 7. könnyű hadosztályra.
10 óra 30 perckor elkezdődött az általános támadás, melynek következményeként a 2. magyar hadsereg tragédiája is.
Január 13-áról 14-ére virradó éjjel a 20. könnyű hadosztály ellen indítottak támadást a szovjet csapatok.
Január 14-én hajnali 5 óra 15 perckor a Scsucsje-i hídfőből is elkezdődött a szovjet támadás.
Egy órás előkészítő tűz után a szekszárdi 12. könnyű hadosztály ellen megindult a szovjet harckocsik támadása.
Január 14-én estére három magyar könnyű hadosztály a 7; a 20. és 12. majdnem teljes egészében megsemmisült és velük együtt a magyar hadsereg közel egyharmada.
Január 14-én a 8. olasz hadsereg állásait is áttöri a szovjet 3. harckocsi ezred és 47. kozák lovas hadtest.
1943. január 24-én elrendelik a 2. magyar hadsereg megmaradt állományának kivonását a frontszakaszból.
Április hónapban megkezdődik a megmaradt alakulatok maradványainak hazaszállítása Magyarországra.
A doni halálkanyart „Második Mohács” néven is említik. „Odaveszett újra nemzetünk színe-java".
Abonyi katonák a Donnál, kiállítás
A kiállításon látható tárgyak és íratok.
Az első szekrényben látható egy 1943-as Katonai Naptár más néven a Don-i Naptár.
Az 1942-ben a keleti hadszíntérre kivezényelt és később harcba bocsátkozó magyar katonákról készítették ezeket a felvételeket a Haditudósító Század tudósítói, egy hetes lebontásokban.
A képeken megtalálhatóak a különböző magyar katonai alakulatok egységeiről készült képek harcközben és a csaták közti hadmentes időszakokban.
A naptárt is megviselte a háború viszontagsága, három lapja hiányzik.
Nincs a képeken páncélos alakulatról és a szállító vonatszerelvényekről készült felvétel.
Az első vitrinasztal tartalmazza azoknak az abonyi katonáknak a névsorát akik a keleti hadszíntereken hősi halált haltak és ismert az eltemetési helyük.
Két hősi halott abonyi katona képe is látható, ők Krupincza Pál és Kelemen János tizedesek.
A vitrin tartalmazza még keleti hadszíntéren posztumusz kitüntetett katonáink névsorait és kitüntetéseit.
Továbbá látható egy abonyi katona "dögcédulája" is. Ő Földi Béla honvéd, aki megélte a háború végét.
Sajnos közel 50-60 főre tehető még azoknak az abonyi katonáknak a létszáma akik eltűntként vannak nyilvántartva a keleti hadszíntereken. Akik jeltelen sírokban, hadifogolytáborok temetőiben, lövészárkok mélyén alusszák örök álmukat.
Látható egy kép is amely már a visszavonuláskor készült. A ceglédi 7/II. zlj. katonái átkelnek a befagyott Dnyeper folyó jegén. Vajon hány még életben lévő abonyi katona látható a képen?
Megemlíteném még Vitéz Duma Albert v. őrv. c.tiz. nevét aki szintén túlélte a háborút és a német 2. osztályú vaskereszt kitüntetettje.
A második vitrinasztal tartalmazza az abonyi munkaszolgálatosok névsorait.
A katonák mellett őket is illendő dolog megemlíteni.
Abonyból tíz munkaszolgálatos századot vezényeltek a frontra.
Ők zömében zsidó származású, baloldali "nem kívánatos" személyek, Jehova tanúi és egyéb tiltott vallású emberek.
Négy felvételen még Abonyban láthatóak ezek a munkaszolgálatosok 1940-42 között, egy képen pedig már a fronton.
Ők a frontokon fegyver nélküli szolgálatot láttak el magyar katonai egyenruhában, embertelen körülmények közepette.
Sokan végelgyengülésben haltak meg.
Egyetlen egy példát említenék csak velük kapcsolatosan, az aknák felszedését.
Csatárláncba felsorakoztatva, egymás kezét fogva ráküldték őket az aknamezőre.
Akik alatt robbant azoknak nem sok esélyük volt a túlélésre. Aki szökni próbált egyszerűen lelőtték.
Az oroszok az elfogott munkaszolgálatosokat is ugyanolyan "bánásmódban" részesítették mint a katonákat.
A harmadik vitrinasztal tartalmazza a "háttér életet", a katonai utánpótlást, a leventék életét.
Három képen az abonyi Leventezenekar tagjai láthatóak. Kettő képnél a névsor is olvasható.
A képeken látható két ma is élő személy : Habony István abonyi és Barhács István Szolnok szandaszőlősi lakosok. Mindketten 89 évesek.
Az első kép az újszászi Országzászló avatáson készült, a második az abonyi Nagyjárási Iskola előtt /ott a képen az iskola címere/, a harmadik kép pedig Szolnokon Horthy István fhdgy. mellszobrának avatásakor,
/ez egy közös kép a szolnoki leventékkel./
Látható még az Abonyi Járás levente jelvénye, különböző levente íratok, levente könyvek.
Két érdekesség.
Az egyik: az 1942. március 15-én felavatott abonyi Országzászlóról készült felvétel és emléklap.
A másik: Horthy Miklós kormányzó 1921. május 31-én az abonyi Vértanúk szobrának avatásakor és az eredeti emlékműről készült képeslap.
A két szekrényes vitrinben láthatóak azok a katonák által készített tárgyak, melyeket az itthoni hozzátartozóik részére emléktárgyként készítettek.
Leggyakoribb ezek közül a díszített löveghüvely, hamutál, öngyújtó, fényképkeret, gyufatartó, írótoll.
A személyes felszerelések közül a díszített katonai csajkák és kulacsok.
Különböző tábori levelezőlapok, képeslapok. Megemlítenék itt egy Húsvét alkalmából kézzel rajzolt tábori levelezőlapot és egy nyírfakéregből hántol "orosz fronti" tábori levelezőlapot.
Láthatóak még a kiállításon egyéb katonai tárgyak is, rohamsisakok, bajonettek, gyékényből font lövegkosár, gázhenger, katonai konzerves dobozok, különböző méretű tüzérségi és légvédelmi löveghüvelyek.
Az abonyi vonatkozást illetően 1943-44-es íratok is megtalálhatóak a kiállításon.
Megemlíteném itt a Kecskemét-i Repülőtérre 1943-ban bevonult abonyi katonák csoportképét.
Sajnos többen nem tértek vissza, mint például Bárány Sándor honvéd!
Ő Hajdúböszörmény bombázásakor megsebesült és a debreceni Katonai Kórházban 1944. 08.21-én halt meg. A családjának egy év múlva sikerült exhumáltatnia és abonyi földben eltemettetnie.
/A második világháborús hősi halottakból kutatásaim szerint összesen négy abonyi katona van a helyi temetőkben eltemetve./
A kiállított tárgyak között szerepel még: hadifogságból elbocsájtott abonyi katona iratai, Légoltalmi Liga oklevél, katonai szabadságos levél.
Látható még egy történelmi kézfogás a magyar-lengyel barátságról.
1939. március 18. Uzsoki hágó. Újra közös határ a lengyelekkel.
Több tízezer lengyel menekült köszönheti az életét ennek a hágónak, ugyanis Lengyelország német és orosz megszállása után Magyarországra tudtak menekülni.
Utoljára még megemlíteném az abonyi Magyar Királyi Anyakönyvvezető két eredeti halott jelentését, két orosz katonák által megölt polgári személyről és az 1944 október 27-én történt bombázás halottainak gyászjelentését./ez másolat/
Nagy szeretettel várok mindenkit a Könyvtár nyitvatartási ideje alatt a kiállítás megtekintésére.
Markó Ferenc