A Gémeskút
Sír egy gémeskút, azon a
a kolonc, és annak sudárja.
Sudárján, a sújtója
mind, a kis fényes
vízzel telt vedrüket gyászolja.
Vízzel telt, kis fényes vedrüket
valaki felhúzta, és született tolvaj létére
azt már nem egyszer, ismét levágta.
Levágta, holott az a kút, az egy temetőben áll,
sok halott sírján pedig tikkadt most a föld
a sírjuk felett, meg a sok szép virág.
Öreg nénje csoszog hozzája
meglátva, hogy nincs a kis veder
be nem áll a szája:
-Hogy lehet ilyen aljas
mocskos az az ember, ki
már egy temetőből vödröt lopni is mer?!
Verje hát meg azt az Isten!
Törjön el a keze, és lába
kövesse mielőbb, megboldogult
férjem, a halálba!
Azzal fogja magát az idős nénje
s elcsoszogni látta őt a gém,
a kút mélyéből, a víz tükrében, pedig egy Isten!
Egy Magyar gyerek terem hirtelen elébe
csak úgya semmiből, és kérdi tőle;
- Mi a baj? Mondja el nekem nénje!
- Az gyermekem, hogy ellopták azt a kis vödröt
mi volt ott, azon a kúton, látja?! Mehetek most
egy kanna vízért ahhoz a távoli kúthoz, abba az irányba!
Ezt hallva a Magyar gyerek megsanálja;
-Hagyja nénje, ne menjen olyan távolba el érte!
Majd én visszamegyek, hisz onnét is jöttem!
De inkább tudja mit?!
Itt a víz mit onnét hoztam.
Hisz hol ez volt, van még ottan!
-Ó , áldja meg az Isten gyermekem
hogy maga ilyen kedves, és átkozza azt el
ki ellopta a kútostorról, azt a vödröt!
Mondja, hogy történhet meg az ilyen...?!
Minek végén válaszolt neki,
az a már nem is Magyar gyermek;
-Nem fogja elátkozni azt néném!
Mert hamarosan más idők jönnek!
Annak a gémeskútnak a sudárja
húz majd mást is fel,
és nem csak egy vízzel teli vedret!