Önnön gyermekkorom vidám pillanatait élem át, mikor legkisebb gyermekem vattacukrot vetet magának. Ismerem a csábosan bizsergető érzést, mely arra késztet, hogy azonnal vegyek egyet és tömjem a számba a mindennél ragadósabb édes nyalánkságot! Gyermekkorom ízeit és érzseit hozza vissza ez a finom csemege, mely szerencsére azóta sem ment ki a divatból! Még szerencse, hogy kedvenc vattacukor árus bácsink hatalmasat " teker ", így nekem is jut belőle jócskán.
De nézzük csak a történetét és azt, hogyhogyan és milyen elv alapján is készül?
A vattacukor vagy más néven gyapotcukor a fonott cukrok egyik fajtája. Mivel többnyire légiesen könnyű, ezért általában nagy adagokban kínálják. A vattacukor gyakran kapható vásárokon, vagy cirkuszok mozgóárusainál. Élelmiszer színezőanyag használatával megváltoztatható a természetes fehér színe. Egy tipikus hurkapálcára felfonott adag legalább 25-30 gramm, és körülbelül 100-115 kalóriát tartalmaz. Néha kapható átlátszó dobozos kiszerelésben is.
A vattacukorról szóló első feljegyzés a 18. század közepén készült. Abban az időben a fonott cukor drága volt. Az előállítása munkaigényesnek számított, így az átlagemberek számára általában nem volt elérhető. Az első vattacukorfonó-gépet 1897-ben William Morrison és John C. Wharton találta fel. A széles közönség viszont csak 1904-es világkiállításon találkozhatott először vele, ahol nagy sikert aratott és 68 655 adagot adtak el az akkori árakon számolva is magas, 0,25 $-os ár mellett. Ez az összeg fele volt a vásári belépő árának. A "gyapotcukor" névre 1920-ban nevezték át.
Az Egyesült Államokban december 7-én ünneplik a Nemzeti Gyapotcukor Napját.
Egy tipikus vattacukorfonó-gép egy forgó fejet tartalmaz, melyben egy cukortartó tálka található. Ebbe öntik bele a kristálycukrot, vagy színesített cukrot (élelmiszer színezőanyaggal színezett cukor). Fűtőberendezéssel hevítik a forgó fej peremét. Az olvadt cukor a centrifugális erő hatására kilép a fej apró, perforált lyukain. A vattacukor előállításához gyakran a fejen található apró lyukakhoz és fűtőberendezéshez optimalizált színezett cukrot adagolnak. Ugyanis a túl finom kristályok olvadás nélkül kirepülnek a lyukon, míg a nagy méretű cukorkristályok túl nagyok ahhoz, hogy megfelelő módon felmelegedjenek, így lassítják a vattacukor fonását.
Az olvadt cukor kilépve a lyukakon a hidegebb levegővel érintkezve megszilárdul, és lehullva vattacsomószerűen összerendeződve felgyűlik a forgófejet teljesen körülvevő gyűjtőtálban. A vattacukorfonó-gép kezelője első lépésben addig vár, amíg a gép kellően felhevül és a fonásra alkalmas vattacukor kezd lerakódni a gyűjtőtál belső falán. Ekkor a kezelő a kezében tartott, egy irányba forgatott és a forgófej körül kúp alakban mozgatott hurkapálcára összegyűjti, felfonja a levegőben kavargó, de még csomóba nem rendeződött vattacukrot. Forrás: wikipédia