Hatalmas nagy botsáska érkezett a MiAbonyunk irodájába, bár nem jelentkezett be előzetesen, mégis ott lapult az ajtónkon. Vidáman sütkérezett az őszi napsütésben. Itt kedvtelve nézegettem, de kertemben nem lenne szívesen látott vendég. Miért is? Egy kis érdekesség a sáskákról: Angol kutatók felfedezték, hogy a sáskajárás – a rovarok által okozott egyik legsúlyosabb katasztrófa – nem csak a gazdaságra, hanem a rovarok agyi felépítésére is drámai hatást gyakorol.
Bár az egyiptomi vándorsáskák (Schistocerca gregaria) a mindent letaroló sáskajárás miatt hírhedtek, valójában nagyobbrészt magányos, úgynevezett szoliter formában élnek, ilyenkor ráadásul kerülik egymás társaságát.
Dr. Swidbert Ott és Dr. Stephen Rogers, a University of Cambridge munkatársai a vándorsáskák vándorló és magányos alakjait hasonlította össze. Felfedezték, hogy a két különböző forma agyának mérete és formája határozottan eltér. A vándorló alak testmérete ugyan kisebb a szoliterénél, mégis, mint kiderült, a sáskajárást okozó forma esetében az agyméret átlagosan 30%-kal nagyobb volt. A szoliter alak esetében viszont azon agyterületek, amelyek a látással és a szaglással állnak összefüggésben, arányosan nagyobbnak bizonyultak, valószínűleg azért, mert ennek a formának nagyobb szüksége van a távoli, vagy nagyon enyhe ingerek felismerésére, miközben magányosan táplálékot keres. Ezzel szemben a vándorló formánál a tanulásért és a komplex információk feldolgozásáért felelős agyterületek növekedése volt megfigyelhető. Ennek oka feltehetőleg az, hogy a vonuló sáskáknak a hatalmas rajban egészen új kihívásokkal kell szembesülniük. Ilyen kihívás a rajon belüli óriási kompetíció, és a gyakran előforduló kannibalizmus. Folytatás ITT