Mondta kisfiam, Kristóf, akinek azért a kedvence mindig az aktuális évszak. Kisgyermek voltam még és a tanító néni mondott egy mesét, ami arról szólt, hogy egy kisfiú naplót vezetett és minden évszakra azt mondta, hogy ez a kedvence. Kérte az édesanyja, hogy írja be nyáron, ősszel, télen és tavasszal is. Persze a kisfiú soha nem emlékezett az előző bejegyzésére.
Aztán, mikor minden évszakra összejött a beírás, az anyuka visszalapozta a naplót, melyből kiderült, hogy a kisfiúnak az összes évszak a kedvence. A gyermek ártatlanul elmosolyodott és csak ennyit mondott: Anya, szeretek élni! Ha egyszer kisfiam megtanul írni, talán ugyanígy teszek majd vele, mint a mesebeli anyuka. Most azonban minden alkalommal, mikor Kristófom közli csillogó gyermekszemével, hogy imádja az adott évszakot, a fenti kis mese jut eszembe és elönt valamiféle meghatott boldogság. „ Szeret élni! „- gondolom magamban boldogan és tudom, hogy érdemes volt neki életet adnom, mert boldog.
Én is szeretem az őszt. Bár az elmúlással párosítják, mégis számomra a megújulás kezdete. Mikor ezerszínű lombkoronájával bólogat az őszszagú erdő, varázslatos érzés kerít hatalmába. Szeressék Önök is az őszt és a többi hónapot is! Mert akkor biztosan szeretnek élni!
LŐVE, fotó: Benkó Orsi