Milyen szépen fellobogózták Abony március 15-re! Gondoltam magamban és örömmel nyugtáztam ezt a fejleményt, és egyik cikkemben meg is említettem ezt az örvendetes tényt. Az már más kérdés, hogy az úgynevezett Országzászlónál, ahol az ünnepség folyt, nem takarította el senki sem a havat és a lucsokban álltak a megemlékezők, szállingózó hóban, farkosordító hidegben. Aztán másnapra az új Országzászló is megtetszett valakinek, azt ellopták. Ma pedig egyik kedves Olvasónk azzal hívott fel, hogy tudom-e, hogy tegnap milyen nap volt.
Hát, persze, vágtam rá, mert én nagyon is éltem már abban az időben, amikor nem csak Március 15, hanem 21-e is nagy ünnep volt az országban. Ez, aki nem tudná a Tanácsköztársaság kikiáltásának napja. Aztán Olvasónk szomorúan jegyezte meg: Te, Abony a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját is lobogókkal ünnepelte? Hát, mondtam, hogy nem. De azért mégis elég ciki, hogy a szép kis zászlócskák kint maradtak, melynek nyilván a gusztustalanul nedves és hűvös időjárás sem tesz jót. Már településeken azért ügyeltek arra, hogy lekerüljenek a nemzeti szín lobogók, még időben….. Reméljük, nálunk nem lesz a karácsonyi ünnepi díszítés szerves része, vagyis addig azért mégsem hagyják ott őket. Majd augusztus 20-ra megint szeretnénk őket látni, de addig talán pihenjenek….
Hogy mit is ünnepeltünk egykor Március 21-én? Mutatom:
1919. március 21-én kiáltották ki a zűrzavaros Magyarországon a Tanácsköztársaságot. Külügyi népbiztosa, egyúttal tényleges vezetője, Kun Béla az egyik legellentmondásosabb figurája a XX. századi magyar történelemnek.
A Horthy-korszakban halálos ellenség volt, a második világháború után misztifikálták, Kádár János alatt pedig a helyén próbálták kezelni. A rendszerváltás őt és a Tanácsköztársaság emlékét is végképp messzire sodorta.
A nyolcvanas években a forradalmi ifjúsági napok második állomásán, március 15-e után és április 4-e előtt arra illett, kellett emlékezni a Tanácsköztársaság kikiáltása kapcsán, hogy március 21-én Kun Béla vezetésével a munkások és a parasztok átvették a hatalmat Magyarországon, a gazdagokat jól megleckéztették, paraszt- és munkásgyerekek százai nyaralhattak életükben először a Balatonnál és mindenki boldog volt.
Utolsó nap az első (Nép)köztársaságban
A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű. Mint utóbb kiderült, az első Magyar (Nép)köztársaság fennállásának utolsó napján 1919. március 20-án a Berinkey Dénes vezette kormány megkapta a világháborút lezáró békeszerződés döntésének dokumentumait, a Vix-jegyzéket. Annak tartalmát – a román csapatok előrenyomulását és egy kelet-magyarországi semleges zóna kialakítását – Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök nem fogadta el, s más kiutat nem látva arra kérte a kormányt, mondjon le, s egyúttal kezdjen tárgyalásokat a kommunistákkal, akikkel közösön szociáldemokrata kabinetet alakítottak volna, s közben Károlyi is megtarthatta volna államfői tisztségét.
Forrás, folytatás ITT