Megnéztem az epreket. Családom egyik kedvenc idénygyümölcse ez, mely csábítóan piros szépségével, hihetetlen zamatával csábít arra, hogy megkóstoljuk. Ezúttal egy abonyi termelőnél jártam és boldogan, ámulva csodáltam meg az epertermesztés remek fortélyainak köszönhetően virágzó palántákat, melyen már a kis gyümölcsök is láthatók. Gulyás Zoltán és családja már második évben foglalkozik epertermesztéssel, fél tenyér nagyságú terméseik is vannak. Mintegy három hét múlva már érik a gyümölcs, eladásra is termelik a mennyei piros csodákat. Mindezt teszik úgy, hogy ellenőrzött minőséget kínálnak megvételre, nem agyontápszerezett, ellenőrizhetetlen eredetű, felfújt, szép, de vízízű szörnyűséget.
Az ő eprük nem csak szép, hanem mennyei zamatú is. Az eprek éréséről folyamatosan beszámolunk Önöknek. Ha pedig érik, megírjuk, hol és mennyiért kapható. De tudják-e, hogy a nyers fogyasztáson kívül mire is jó az eper? Persze dzsemnek, lekvárnak is kitűnő, de számos jótékony élettani hatása is van, az összetevőknek köszönhetően és még a fogak fehérítésére és kozmetikai alapanyagnak is kiváló.
Gazdag vitaminokban (A-, B1-, B2- illetve C-vitamin) és ásványi anyagok (kalcium, kálium, magnézium, vas, cink). A bogyós gyümölcsökhöz hasonlóan kimagasló mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, melyek antioxidáns hatásúak.
Megtalálható benne a szalicilsav, ami az aszpirin egyik hatóanya. Javasolt epe- és vesebántalmak, reuma és köszvény kezelésére.
Magas C-vitamin tartalma egy felnőtt napi C-vitamin szükségletét fedezi. Serkenti a vérkeringést, és fokozza a méregtelenítő folyamatokat. Sok bogyós gyümölcshöz hasonlóan a földiepernek is vértisztító és baktériumölő hatása van. Jó gyógyszer továbbá a cukorbajra, magas vérnyomásra, székrekedésre, vesékre.
A gyümölcsök királynőjének nevezik. Az a legenda járja róla, hogy vágyfokozó. Állítólag roppant egészséges, gyógyít, szépít, fiatalít és még csak nem is hizlal. Ugyanakkor az sem biztos, hogy a helyes nevén szólítjuk, sőt, a botanika tudománya szerint még csak nem is feltétlenül gyümölcs. Egyvalamiben azonban mindenki egyetért: nagyon finom.
Az eper Ázsiából indult világhódító útjára, de a legtöbb ma ismert fajta az amerikai kontinensről származik. A vad szamócát már az ősember is fogyaszthatta, írásos eper-feljegyzések pedig az ókorból maradtak ránk: Apulius gyógynövényként tartja számon, Virgilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között sorolja fel. Idősebb Plinius természettudományi enciklopédiája Fraga néven említi, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt, és szól az eperfáról is.
A középkori Nicholas Myrepsus görög orvos botanikakönyve szerint: az eper “hűsítő, oldó és étvágygerjesztő” orvosság. Angliában már a X. századtól szerepel a botanikai leírásokban az eper, és arról is van írásos bizonyíték, hogy 1430 körül már árulták London utcáin. VIII. Henrik állítólag egy kisebb vagyont, 10 shillinget (egy tehén árát) adott egy kis kosár eperért. Egy másik angol király III. Richárd viszont allergiás volt az eperre, de ennek nem nála voltak halálos következményei: az uralkodó ugyanis, miután belakmározott a szamócából, ellenlábasát Lord William Hastingsot gyanúsította meg azzal, hogy látványos kiütéseit a lord átkai okozták. Hastingsot ezek alapján gyorsan halálra is ítélték.