Augusztus 9. és 10.-én rendezték meg Kőtelken a XXI. Terepjáró Találkozót, melyen Central Geo Trophy Kicsi kategóriában, a versenyzésben abszolút kezdő abonyi páros, Magyarné Nagy Nóra és férje, Magyar Zsolt élete első versenyén máris felállhatott a dobogó harmadik fokára. A bronzérmes duó hölgytagját faggattam minderről. Nóri mosolyogva, csillogó szemmel, boldogan és megszállottan mesélt a történtekről. Számomra kiderült, hogy mindez máris nagy szenvedély, és boldog, hogy belevágott. Első sorban azoknak ajánlja a sofőr férje mellett navigátori szerepet betöltő szép mosolygós fiatal anyuka ezt a sportágat, aki szereti a kihívásokat, és a megfelelő adrenalin szintet, hiszen ehhez mindenképpen szükség van erre.
A történet nem is olyan régen kezdődött, csak két hónapja. Egy versenyen voltak eddig csak, Pásztón, de ott nem indultak, csak kipróbálták szerzeményükkel, hogy milyen is ez a versenyzés. „ Szolnoki barátaink hatására, az előképzés megvolt. Először engem sikerült nekik megfertőzniük, majd megmutattam a férjemnek, és belevágtunk. Egy SUZUKI Samurai, 1,3-as épített autónk van, mely utca forgalomban természetesen nem vehet részt. Nincs igazi különlegessége de minél jobb eredmények elérése érdekében folyamatos átépítést, fejlesztést igényel. Szerencsére a férjem ért hozzá, az apósommal, no meg a barátokkal közösen építgetik. Mindenki munkája jól jön, aki hozzá tud tenni a dologhoz. Ráadásul a kisfiam is, aki most négy éves, nagyon élvezi ezt az egészet, már most ott tüsténkedik és „ szerel „, persze autózni is imád.
Szerencsére vannak „ tanítómestereim „, Szolnokon él a Nagy Csaba- Czakó Kristóf páros, akik már profik és extrém kategóriában versenyeznek. Egyébként az offroadosokra a határtalan összefogás, egymás segítése a jellemző. Remek hangulatú, összetartó közösség ez. A verseny, amin indultunk, egy önálló verseny, nem egy bajnoki sorozat része. Egyáltalán nem sejtettem, hogy ilyen szép eredmény sikeredik elsőre, hiszen harmadikok lettünk a 17 indulóból kategóriánkban. Éjjel ¼ 11-kor vágtunk neki az éjszakai (trophynak) 64 km-es távnak, ahol különféle feladatokat (3spec. 3TKP) is kellett közben teljesítenünk. Az autónk valóban „ átfestődött”, a szép zöld helyett szürkévé vált a nagy sárban, mert pont hatalmas, szakadó jégesőben vágtunk neki a távnak. Két taliga sárral hoztuk haza, ez volt a külső- és belső borítás. A verseny végére egy centi száraz ruhadarab nem maradt rajtam. Megtudtam többször is, hogy milyen cipőben lábat mosni. Reggel fél öt körül érkeztünk a célba és 1-2 óra alvás után irány a nappali verseny. Nekivágtunk az úgynevezett nappali triál szakaszoknak, de sajnos káresemény történt az autónkban és ezt nem tudtuk már végigcsinálni. Itt is azért 9-ek lettünk. Viszont a harmadik helyért kapott kupa örök életünkre az egyik kedvencünk lesz majd! Egyébként ehhez a műfajhoz egy nagy adag szerencse is szükségeltetik, még a legjobbak is képesek az útvonalban eltévedni. Nekünk a mostani versenyen csak egyszer „ sikerült „. Azt el kell mondanom, hogy szerintem ez a sportág biztonságosnak számít a technikai sportok között, hiszen maximális a védelem, amit a tartozékok, például a bukókeret és a négypontos biztonsági öv, bukósisak stb. nyújt. Felborulsz, és megy az élet tovább. Azok szoktak csak csúnyán balesetezni, vagy meghalni is, akik nem kötik be magukat, vagy részegen próbálnak bizonyítani!
Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a sportot, akár csak nézőként is! Remek látványosság. Ezt vagy nagyon megszereti valaki, ha versenyez, vagy nagyon megutálja, és akkor soha többet nem csinálja. Középút az nincs. A versenyzés egyébként hatalmas figyelmet igényel, fegyelemre, önuralomra tanít. Nem olcsó sportágat választottunk, nagyon költségigényes Így hát azon is gondolkodunk, hogy keresünk támogatókat. Minden pici segítség jól jön és reklámfelülettel meg is tudjuk hálálni mindezt az autónkon!
Úgy tudom, Abonyban jelenleg nincsen más, aki ebben a sportágban versenyezne, Szolnokon vannak jó ismerőseink, de Kocséron is és persze az Abonyból elszármazott, jelenleg Törtelen élő Rajki Rajmond is versenyez és remek eredményeket ér el. Kocsér kiválóságai: Lázár Péter- Pálinkás Gergő és párjaik: Nagy Piroska és Balta Rebeka. Legközelebb szeptemberben vágunk neki újabb versenynek, már most nagyon készülünk, mind lélekben, mind fizikálisan! „ – mesélte nekem lelkesen az abonyi páros hölgytagja, Nóri
Szerkesztőségünk, Olvasóink nevében is gratulálunk és további szép sikereket kívánunk.
Lőrinczy Veronika