Előre bocsátom, hogy az abonyi egészségügyi dolgozók, különös tekintettel az abonyi laboratórium munkatársaira, remekül, áldozatkészen, betegbarát módon, emberségből jelesre vizsgázva teszik a dolgukat, értünk, abonyi emberekért, nap, mint nap. Ez a történet nem róluk szól, annál inkább arról a hibás rendszerről, melyben kénytelenek dolgozni, és aminek szenvedő alanyai az abonyi laboratóriumban, a dr. Kostyán Andor Rendelőintézetben megforduló paciensek. A történet lényege röviden a következő. Mivel nincsen semmiféle sorszámhúzási lehetőség, az emberek ad- hoc módon, az erősebb nyer elve alapján kerülnek be a vérvételes helységbe. Talán a bent dolgozó munkatársak nem is minden esetben tudják, hogy az emberi pofátlanság folyamányaként várandós kismamákat, idős, rendkívül rossz egészségi állapotban lévő betegeket előznek meg pofátlan módon azok, akiknek semmi sem szent.
Sok esetben ők pedig bőven ráérnének, hiszen nem igyekeznek munkába. Sorszám nincs, bepofátlankodnak a többiek elé, akik elképedve, elborzadva szemlélik a helyzetet és engednek az „ erősebbnek”. Talán ideje lenne azt a bizonyos hívószámos rendszert beélesíteni, vagy ha ez nem megy, akkor sürgősen gondoskodni valamiféle más megoldásról, hogy tudják a betegek, hogy hol is van a helyük a rendszerben. Persze, vannak sürgős esetek, gyerekek, akiket sorszám nélkül is előre fognak venni, de ez természetes volt a „ régi rendszerben „., mikor még a másik épületben működött a labor. Előre bocsátom azt is, hogy tudom, hogy a laboratóriumi szakfeladatok elvégzése sajnos nagyon alulfinanszírozott, ennek okán sajnos még veszteséges is. Tehát örülnünk kell neki, hogy mindez legalább helyben elérhető szolgáltatás, sok ezer abonyi lakos számára. Sőt, azt is megtehetnék, hogy negyvennél már meghúzzák azt a bizonyos határt és a működtetők emberségére van bízva, hogy nem mondják a 45. embernek, hogy: „ gyere vissza holnap! „
Hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy mi is a gond, megmutatom kismama olvasónk nekem címzett levelét:
„ Szia Veronika! Adnék egy aktuális témát, ami szerintem minden embert foglalkoztat... A vérvétel, borzasztó milyen állapotok vannak egy ideje a vérvételen.... Régen sorszám alapján szépen következtek egymás után az emberek, most ahogy átköltözött a Kostyán rendelőbe,az volt a sorrend, ahogy hajnalok hajnalán odaálltál és az emberek tudták, ki ki után hanyadiknak következett. A legdurvább az, ami most van. Hiába állsz te oda korán, nem az a mérvadó, hanem aki a legpofátlanabb, az kerül be legelőször, mert mindenki mint a heringek a vérvétel ajtaja előtt nyomorog. Aki először nyomja az asszisztens kezébe a beutalóját, az jut be előbb... Írom én ezt a tapasztalatot kismamaként.... Úgy voltam vele, hogy engem ne lökjenek fel, van időm bejutok, amikor bejutok.... Csak nem tudom, hogy miért nem használják pl. a hívószámkijelzőt..... Csak dísznek van, vagy mert benne volt az úniós elvárásokban.... Úgy tudom, hogy Abonyi Viktoron dr. -on kívül sehol nem használják... Sok az elégedetlenkedő, és felháborodó ember a vérvételen lévő dolog miatt! Egy példa: Mellettem pl egy rákos bácsi is a 2 helyett 10 körül jutott be..... „
A fenti állapotok azonban nem méltóak századunkhoz! Az emberi bunkóság nem ismer határokat. Sem Abonyban, sem az ország más pontjain. Ezért is ajánlom az illetékesek szíves figyelmébe ezt az írást és kérem tisztelettel őket, hogy tegyenek végre rendet a laborban!
Lőrinczy Veronika