Te gondoltál már arra, hogy rendőreink hány embertársunknak segítenek nap, mint nap? Akkor is, amikor nem lenne ez kötelezettségük, mert talán munkaköri leírásukban ez nem szerepel? Hát, most elmesélek egy igaz történetet neked, mely ma este, november 6-án olyan fél 11 tájban történt. Olvasónk jelezte, hogy egy nagyon részeg férfi a Mátyás király úton kel és fekszik kerékpárjával együtt. Félő volt, hogy elütik, a kátyúknál bóklászott, hatalmas csattanásokkal esett el. A Rákóczi út sarkánál dülöngélt. Olvasónk kérdezte: Kinek kell ezt jelenteni, mit csináljunk? Mondtam, lehet a rendőr járőröknek is akár. Szólsz nekik?- Kérdeztem.
Kérlek, inkább te…. Mondta. Már számítottam is rá. Telefon, járőrök. Én: Szép estét Nektek, Lőrinczy Veronika vagyok, a MiAbonyunk főszerkesztője. Olvasónk jelenti: egy igen részeg ember kel és fekszik a Mátyás király úton, félnek, hogy elütik, Tudnátok segíteni neki? Nagyon megköszönnénk….
Válasz: Persze, azonnal indulunk, megtaláljuk!
Olvasó közben: Jaj, már a Rákóczi úton van szegény, elesett, fekszik, hatalmas volt a csattanás.
Mindezt természetesen elmondtam a járőröknek, és két perc múlva olvasónk mondta: Megérkeztek!
Rendőreink segítettek a szerencsétlenül járt férfin, hazajuttatták.
Köszönjük! Lehet, hogy életet is mentettek ezzel? Ha látsz egy részeget az úton, semmiképpen ne hagyd ott, ne hagyd magára. Segítségre vár. Csúnya egy világot élünk, lehet, hogy a hozzátartozóddal is megtörténhet mindez. Soha ne mondd, hogy soha. Segíts, ahogyan RENDŐREINK is megtették.
Még egyszer köszönjük, bár nem tudom, hogy kik voltak az „ őrangyalok „ !
Lőrinczy Veronika