Rovatunk támogatója a CULTURE CAFE.- Ha tanár lennék, különösen, ha történelmet oktatnék, bizonyára elvinném tanítványaimat Markó Ferenc fényképkiállítására, melyet néhány napja nyitottak meg az érdeklődők előtt az abonyi Kultúra Házában. A lelkes gyűjtő, műértő igencsak kiművelte már magát az I. Világháború témájában ( is ), és a képekről mesélt a jelen lévőknek. A kiállításon 16 paravánon, mintegy 250 fénykép segítségével mutatják be az első „ világégés „ legfontosabb momentumait, mely számos abonyi vagy helyi vonatkozású témát is feldolgoz. Számomra mindig megdöbbentőek a helyi katonasírok, és az a jelenet, amikor elviszik a két templomunk harangját azért, hogy abból ágyút vagy lövedéket öntsenek. Látható fényképen Tóth Ernő nyugalmazott testnevelő tanár nagyapja, aki hazatért a háborúból, de Markó Ferenc is érintett, mert az ő nagypapája Isonzóból tért haza. Sokan visszajöttek, még többen sosem… A Világháború egyre véresebbé vált, örök tanulságul az emberiségnek.
Megtudhatjuk, hogy többek közt a jelenlegi sportcsarnok helyén Vöröskeresztes Kórház működött, hogy 1916.- ban háborús célokra a templomok orgonasípjait is begyűjtötték. Láthatók a képeken magyar géppuskások, rohamosztagosok, bosnyákok, lengyelek, szinte minden náció, mely egyik vagy másik oldalon harcolt. Markó Ferenc meséli, hogy az albánok is a Monarchia oldalán harcoltak. Több olyan hasznos információval is ellát bennünket, melyek kimaradtak a történelemkönyvekből, de igazak. Így bizonyos harcterekről nem esik szó, annak ellenére, hogy a törökök harcoltak nem is kis létszámban az Osztrák- Magyar Monarchia oldalán az angolok és ausztrálok ellen. Isztambulban is folytak a harcok, és Jeruzsálembe meneteltek a katonák, sőt a harcok a Csendes Óceán térségében is folytak. Különböző új fegyvereket kreáltak, egyre durvábbá, és egyre véresebbé, egyre több emberéletet követelő lett a háború. Hadba állnak a repülőgépek, tengeralattjárók, aknavetők, mérges harci gázok… A Monarchia tüzérségének hatékonyságához nagyban járult hozzá a híres mozsárágyú. A háborúban állatok is harcoltak. Besorozták a kutyákat, lovakat. Az első két évben még a huszárságunk is harcolt, szép piros- kék egyenruhában, de utána ezt szürkére kellett cserélniük a lovasoknak, akiket a lövészárkokba kényszerítettek. A lovakat ágyúvontatásra használták…
A postagalambok is fontos szerepet játszottak, de madarakat használtak arra, hogy a mérgesgázok jelenlétéről értesüljenek. Ha a madár elpusztult, már tudták, hogy nagy baj van. Sőt kémkedésre csatasorba állították a galambokat, melyekre fényképezőgépeket szereltek fel, és az ellenség felett átrepülve a madarak bőszen kattintgattak. Ha szökött egy katona, azt saját társai is felakasztották. Az élelmiszer utánpótlás akadozott, agy még a szárított patkányokat is megették a katonák. Téli viseletre nem telt. Az egyik képen látható, ahogyan a katonák őszi gyakorlóban „ ünneplik „ a karácsonyt. Szerencsés volt, aki hazatérhetett. Persze Hitler, a Führer is felbukkan az egyik fényképen, mint a háború egyik fő okozója. A rendezvényen egy Hölgy szomorúan mesélte, hogy az ő nagypapája is HŐS volt, aki hazatért a frontról, egy súlyos sérüléssel, melyet megműtöttek. A HŐS katona dohánytermesztési jogot kapott az államtól cserébe, de pontosan ez volt az, ami miatt később kuláknak kiáltották ki őt. A történelem furcsa fintora mindez. A fényképkiállítás neki, és az I. Világháború minden egyes résztvevőjének állít emléket. Ha tehetik, nézzék meg. „ KÖTELEZŐ „.
Lőrinczy Veronika