Giga galéria a képre kattintva érhető el!
Rovatunk támogatója a Culture Cafe- Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását. Ennek emlékére ünnepeljük 1989 óta a Magyar Kultúra Napját.
A kultúra mindennapos szavunk. Nem is gondolunk bele, hogy milyen ősi fogalomról van szó. Olyan tulajdonságról, ami sok más tényező mellett szerepet játszott emberré válásunk folyamatában. Csak az ember képes arra, hogy tovább adja gyermekeinek azt a kulturális tudást, örökséget, amivel ő is rendelkezik, és amit ő is a gyökereitől kapott. Rengeteg kontextusban lehet beszélni a kultúra fogalmáról. A kultúra az, ami összeköt minket, embereket, és összeköti a generációkat. A kultúra termékeivel könnyedén kifejezhetjük érzéseinket, megfoghatóvá tehetjük a megfoghatatlant, és a történelem bebizonyította, hogy annak a legsötétebb óráiban is menedék, biztos pont volt emberségünk megőrzésében.
Érdemes megemlíteni, hogy a kultúra, bár egy nagyon tág, valójában csak szóban élő képzet, elvont fogalom, nagy társadalomtudósok próbálták mérhetővé tenni. Ahogyan rendelkezünk anyagi javakkal, tőkével, úgy bírunk a kulturális tőkével is. Hogyan mérhetjük ezt a látszólag megfoghatatlan képzetet? Csupán néhány példa: mennyi könyvünk van otthon, milyen gyakran járunk színházba? Látható, hogy a kultúra, annak ellenére, hogy elvont fogalom, milyen fontos szerepet játszik az életünkben, súlyos, igaz lenyomatot ad rólunk. Befolyásolja a világról alkotott nézeteinket. Milyen emberek vagyunk? Hogyan viszonyulunk az embertársainkhoz, környezetünkhöz?
Talán nem túlzás a kijelentés, hogy bár a Magyar Kultúra Napjának hivatalos ünnepnapja január 22-e, valójában az év valamennyi napján ünnepelnünk kellene, hiszen a kultúra tesz emberré bennünket, a magyar kultúra ápolása magyar emberré.
Az abonyi Kultúra Háza különleges programcsomaggal tisztelgett magyarságunk előtt január 21-én. Először egy gyönyörű képkiállítást avattak fel. Jancsovicsné Bakosi Mária festőművésznő „Szép magyar tájak” című összeállítása különleges hazai épületeket és a természetet örökítette meg. A művésznő hobbija az utazás, túrázás. Szereti megfesteni azokat az épületeket, természeti jelenségeket, amik az útjai során megragadják. Több művészeti közösségnek a tagja: a budapesti Zichy Galéria Alkotóközösségének, a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek, a Kassák Alkotó Művészek Egyesületének, az Arteon internetes galériának és még számos vidéki művészeti műhelynek. Több száz kiállítással büszkélkedhet. Bemutatta a műveit kávéházakban, művelődési házakban, múzeumokban, szociális otthonokban a fővárosban és vidéken egyaránt. Festményei Magyarországon túlra is eljutottak. Japánban és Olaszországban is megtalálhatóak a munkái magángyűjteményekben.
A kiállítás megnyitója után az European Operett művészei szórakoztatták az abonyi közönséget. Pohly Boglárka, Jenei Gábor és táncos kollégáik egy fantasztikus műsort adtak elő a legszebb magyar dalokból és versekből. A debreceni születésű Pohly Boglárka a Budapesti Operettszínház Stúdiója után a Bartók Béla Konzervatórium klasszikus magánének szakán végzett, majd a Táncművészeti Főiskolán diplomázott. Főszerepeket énekelt számos hazai és külföldi színpadon. Dorothy volt az Óz, a csodák csodájában, Stáziként tündöklött a Csárdáskirálynőben, és Liza is volt a Marica grófnőben.
Jenei Gábor több vidéki és fővárosi színházban bizonyított. Játszott a Nyomorultakban, a Vámpírok báljában, a Madarász című operettben, és a Madách Színház Macskák című musicaljében is. Az ő gyönyörű hangjával elevenedett meg az abonyi színpadon a Bánk Bán „Hazám, hazám…” dala, és a Huszt.
Zenés-verses délutánjukban hallhatta a közönség Karinthy Frigyes Előszavát, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalt, Radnóti Nem tudhatom című versét, és az operett dalok mellett nótákkal is megörvendezték a lelkes közönséget, ami besegített a jól ismert slágerek, hungarikumok éneklésében.
Az abonyi közönség különleges, ízig-vérig magyar értékeket felsorakoztató, kulturális gyönyörűségekben gazdag délutánt köszönhetett a meghívott művészeknek, hogy a Magyar Kultúra Napját méltóképpen ünnepelhessék meg.
Jandácsik Pál