Kedves Olvasónk, írta az alábbi történetet, aki 40 évig dolgozott elhivatott gyógypedagógusként.

„A Szeretet a legnagyobb, amit Isten itt hagyott…”

(Pedagógus napra)

Andalgok a kihalt utcán.
 Egyszer csak egy fekete fiú tűnik fel.
Ő az, - gondolom- de ahogy elsuhan mellettem, látom, mégsem.
De a gondolataim már a múltban járnak.
Azon a gyönyörű szemű, göndör hajú fiúcskán, akit néhány éve tanítottam.
Az éles eszű, sok mindent megélt, koravén kisfiún, aki mindent tudott az élet nehéz, gyakran sötét dolgairól.
Csak az írás-olvasás akart rajta kifogni.
A számolással nem volt gond, csak át kellett fordítanom a műveleteket a pénzzel való bánásmódra, már tudta is.
Mire egy kicsit haladtunk volna a tanulással, már hiányzott is.
Sokszor, sokat.
Pedig, ha nem….
Sokat küszködtünk az együttélési szabályokkal is.
Én azonban, mindig is jobban szerettem azokat a „gyerekeimet”, akik sok gondot adtak, akikkel sokat kellett törődni.
/ „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” /
Saint-Exupéry A kis herceg
Egyszer megütni készült valakit.
Nem szóltam, csak ránéztem… A tekintetünk találkozott.
A mozdulata abba maradt.
Leült a helyére.
Újra rám nézett:
  -Különben meg szeretem- mondta.
Minden elismerésnél többet ért nekem ez a mondat.

A szeretetről megint egy másik, szintén roma, csupa szív-lélek kisfiú jutott eszembe.
Egy olvasmányt dolgoztunk fel.
Beszéltünk már mindenről, -elemeztünk, elemeztünk- amikor megszólalt a fiú:
Na és a Szeretet nem fontos? -

De igen!
Hiszen így indult valaha a pályán, egy – az életbe, a hivatásába, a gyerekekbe szerelmes- képesítés nélküli, kis tanító néni.
Akinek az Édesanyja olyan szemérmesen büszke és boldog volt, mikor az igazgató úr megengedte, hogy bemenjen a lánya egyik osztályfőnöki órájára… és a sok kis csillogó szempárból sugárzott a Szeretet.
…………………………………………………………………………………………………………………………..
És özönlenek a gondolatok…

Felvillan a kép…

Egy elgémberedett kis fiúcskáról, aki minden reggel már 7 órakor ott állt az iskola udvarán.
Behívtam a szolgálati lakásomba: egy kifli, egy pohár langyos tej, hálás tekintet.

Egy 60 éves cigány nagymama, aki mindig kezet csókolt nekem, a kis 19 éves tanító néninek.

Egy ballagás…
Elbúcsúztam kis tanítványaimtól, ők mentek a nagybetűs életbe, az én szívem alatt pedig már, készülődött egy új kis élet.
„A Jóistenke adjon könnyű szülést, ennek az aranyos tanító néninek” - kívánta a nagymama. És kívánságát meghallgatták az égiek.

……….………………………………………………………………………………………………………………………………………

„… a tanár…” – hallom most, 40 év munkája után, nap mint nap a buszon, diákok szájából, és kiráz a hideg.
A pedagógusnak nemcsak, hogy neve nincs, de már neme sem.
Nekünk Gábor bácsi és Ica néni volt: máig felejthetetlen kölcsönös, mérhetetlen Tisztelet és Szeretet.

A régi tanítványaim / többségükben romák/ mind megállítanak:
Tanár néni, de jó, hogy látom, hogy tetszik lenni? - és boldogan mutatják az unokáikat.
Mert akkor, a pályám kezdetén, még nem volt kisebbség és többség, csak volt a Szeretet!

Tanárverés- zúdul rám a hírekből- és borzadok!
Istenem, hová „fejlődik” a világ?
A Szeretet már nem fontos?

De igen!
Hiszen mi tehetünk a legtöbbet!
Osszuk szét a szívünk melegét!
Adjunk! Adjunk!
Imádott Móra Ferencem szavai lüktetnek bennem…
                                          „A Szeretet, a Szeretet az élet!”

                                                                                                          Egy nyugdíjas pedagógus

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.