Mindenki arra vágyik, hogy az ő gyereke egészséges, szép, és persze nagyon okos legyen, mégis gyakori, hogy váratlanul éri a szülőket, ha a fiuk vagy a lányuk kifejezetten tehetségesnek találtatik valamiben.
Mi a teendő?
Először is szülőként érdemes kicsit megigazgatnunk a rózsaszín szemüvegünket, s kikukucskálni mögüle, hogy lássuk, mennyire igazak az elképzeléseink. Az Online pszichológiai tanácsadás segíthet abban, hogy világosabban lássuk a helyzetet, valamint az utat, amelyen el kell indulnunk a rajta lévő buktatókkal együtt.
Milyen nehézséggel szembesülhetünk?
Szokták mondani, hogy a tehetség egyszersmind felelősség is. Azonban amellett, hogy szülőként teljesen természetes, ha arra vágyunk, hogy mindent megadjunk a gyermek számára, hogy az adott területen a lehető legtöbbet hozhassa ki magából, nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy kifejezetten káros, ha ambíciónk átcsap egy teljesítménykényszerbe.
Mind a szülő, mind a gyermek számára megterhelő a feszes ritmusú napi- és hetirend, a kevés szabadidő, illetve a versenyszerű működéssel együttjáró nem csupán időbeli, hanem komoly anyagi terhek is súlyosbíthatják a vállainkra rakott terheket. Arról nem is beszélve, hogy aki versenyhelyzetbe kerül, szinte biztosan meg fogja tapasztalni a kudarcot is, s ezt a szülőnek is megfelelően kell tudnia kezelni.
Nagyon fontos, hogy éreztessük a gyerekkel, hogy nem a sikerei miatt szeretjük, hanem önmagáért. Legyünk tisztában azzal is, hogy saját életünk kihagyott lehetőségei miatt nem tereljük-e olyan irányba a gyermeket, amelybe ő nem szeretne menni, például egy kimaradt sportolói karrier pótlására, hogy a szülő a gyermekében élhesse meg az álmait.
Arról se feledkezzünk meg, hogy nem elég mondanunk valamit, ha mélyen legbelül egészen más érzéseink vannak, hiszen a gyerekek meg fogják érezni a turpisságot!
Hogyan támogathatjuk a gyermekünket valóban pozitívan?
Nagyon fontos, hogy tisztázzuk magunkban, hogy nem a saját kudarcaink helyrehozatalát vagy nagy álmaink beteljesítését várjuk a gyermekünktől, akibe talán emiatt olyat is belevetítünk, ami nincs benne, s közben olyan pályára kényszerítjük, amit ő soha nem választana magának.
Ne hasonlítsuk össze a saját gyerekünket mások teljesítményével, helyette tanuljunk meg szívből, igazán neki szurkolni! Mindig mérjük önmagához a teljesítményét, mert ezzel fogjuk motiválni arra, hogy tovább fejlődjön!
Az adottság és tehetség nem elegendő ahhoz, hogy sikeressé váljunk valamiben, az akarat, az elkötelezettség, a szorgalom éppoly szükséges. Szülőként nagyon nehéz elfogadni, hogy meglenne a képesség, a gyermek mégsem akarja kamatoztatni, pedig önmagában egyik sem hozza meg e három közül a sikert.
Fogadjuk el, hogy milyen utat választ a gyermekünk, s ne kényszerítsük olyan útra, olyan helyzetekbe, amelyek kellemetlenek számára! Ehelyett próbáljunk meg tiszta szívvel buzdítani a leghívebb szurkolóiként.