Így év vége közeledtével minden ember kicsit összegez, visszatekint az elmúlt esztendőre, bár még nem az Óévet búcsúztatjuk, hanem a Karácsonyt várjuk. Az estét, melyen házunk megtelik azokkal, akik a legfontosabbak számunkra, vagy más házában gyűlik össze a Család, hogy igazi szeretetben ünnepeljünk. Összebújunk egy picit, legalábbis lélekben, a gyermekszemekben igazi áhítat és csodálat tükröződik, megtelik a szoba a friss fenyő és a finom karácsonyi étkek illatával. Mindenki ismeri ezt az érzést, mely egy évben csak egyszer jő el. Ilyenkor is gondolok mindazokra, akik az év 365 napján vagy legalábbis közülük néhányan velünk tartanak és olvassák híreinket, információinkat, nézegetik képeinket, segítenek nekem az oldalak szerkesztésében, megkeresnek panaszaikkal, bánatukkal és kéréseikkel. Segítek, mert többek között ezért vagyok, segítenek nekem, mert magukénak érzik lapjainkat.
Nyolc esztendő telt el már, mióta létezik a MiAbonyunk, ott él minden Olvasó számítógépén az a hírforrás, mely független és tabuk nélküli, mely nem hazudik úgy sem, hogy egyszerűen nem számol be valamely eseményről. Mi másokkal ellentétben nem gondoljuk, hogy amiről nem beszélünk, az nincs is. Megmutatjuk a jót, a szépet, eredményeket még akkor is, ha olyanok tették ezt, akik ellenségesek velünk. Feltárjuk a hibákat, őszintén beszélünk róluk, még akkor is, ha hozzánk közel álló emberek követték el azokat. Nem hazudunk, őszinték vagyunk, még akkor is, ha néha hibákat követünk el. Elismerjük őket, hiszen mi nem vagyunk tévedhetetlenek és mindenhatók.
Olyan ez az oldal, mint bármely más ember, élő és valós, az élet írja híreinket. Csodálatos dolog reggel úgy felkelni, hogy még ugyan nem tudjuk, milyen tartalommal telik meg a MiAbonyunk, de pár perc múlva máris megindul a hírfolyam. Jönnek az olvasói levelek, telefonok, képek, események, melyek magukkal ragadnak bennünket és informálunk, utánajárunk, megmutatjuk.
Szerencsés ember vagyok, hiszen azt tehetem nap, mint nap, amit szeretek. Naponta legalább kétezren kíváncsiak ránk. A legfontosabb számunkra az Olvasó, nincs olyan erő, mely befolyásolhatná azt, hogy megjelenik-e az adott cikk vagy sem. Nyolc évvel ezelőtt legmerészebb álmomban sem jutott volna eszembe, hogy most ide jutunk el. Rengeteg dolgot megértünk közösen, bennünket olykor gonosz erők is próbáltak végképp eltiporni. Nem sikerült, nem sikerülhet, hiszen parányi közösséget teremtettünk, a Teremtő segedelmével. Ezúton szeretném megköszönni Önöknek, hogy olvasnak bennünket, hirdetőink mindegyikének pedig azt a bizalmat, mellyel nap, mint nap hozzánk fordulnak. Én így, ezzel a pár sorral kívánok Önöknek Áldott, Békés ünnepet szeretteik körében!
Lőrinczy Veronika
Sok- sok üdvözlólapot kaptunk Karácsonyra, most megmutatok Önöknek néhányat: