Az esztendő utolsó vadászatát tartották Törtelen, a helyi vadásztársaság szervezésében, melyre kedves invitálást kaptam, és amelynek boldogan tettem eleget. Kisfiammal ketten indultunk útnak és feledhetetlen élményekkel gazdagabban tértünk haza. Még egy vadnyuszit is kaptunk ajándékba, melynek elkészítésére hamarosan sort is kerítünk. Ezen a napon, december 29-én csodálatos verőfényes időben vágtak neki a vadászok az erdőnek. Megtudtam, hogy a helyi vadásztársaság „ emberemlékezet „ óta működik, nagy hagyományokkal és történelemmel rendelkezik. 1965-ben is vadásztak már többen is azok közül, akik most is jelen voltak. Ebben az évben például élőnyúl befogás volt. Képgaléria IDE kattintva elérhető
Mára sajnos vadban kicsit szegényebb már a terület, de ennek ellenére országosan átlagosnak mondható a vadak száma a törteliek által gondozott területen, melynek nagysága impozáns. Összesen 4.100 hektáron folyik a gazdálkodás. A december végi vadászaton összesen 40 vadnyulat, 28 fácánt, 1 fogoly madarat és egy szép nagy rókát ejtettek zsákmányul a vadászok, ez a produktum átlagosnak mondható. A cél nem az, hogy minél több állatot lőjenek ki, csupán az, hogy mindenkinek jusson zsákmány. Gyönyörű, okos kutyusokból sem volt hiány, egy kedves vizsla kisfiam nagy örömére még az autónkba is beült. A vadakat a szokásos módon megtisztelték a vadászok, meseszép terítéket raktak ki belőle és a láng is emlékükre égett, a kürtszó nekik szólt. Egy avatási szertartásnak is részesei lehettünk, ahol egy ifjú vadászt náspángoltak el jelképesen mogyorófa vesszővel, annak örömére, hogy első nyulát lőtte.
Mesés trófeák díszítik a szép vadászház nagytermét, ahol az egybegyűltek egy finom birkapörköltet fogyaszthattak el a nap végén. Amikor elbúcsúztunk, megköszöntem a szíves vendéglátást, és csak annyit mondtam, „ Ez egy élmény volt! „ Így is van. Nekem is és kisfiamnak is. Köszönjük, hogy ott lehettünk! Beszéljenek helyettünk a képek.
LŐVE