Fontos ma az esélyenyenlőség biztosítása Magyarországon? Másodrangú polgárok a rokkantak és a kismamák? Költőiek ezek a kérdések... Európában, 2013-ban. Minap egy közösségi oldal, helyi vonatkozású bejegyzése késztetett arra, hogy nyilvánosan is feltegyem ezeket a naívnak tűnő kérdéseket.
Íme a post:
"Na csajok! Felhívtam a (abonyi postát-szerk.) postát! Hogy! Kisgyermekes, "babakocsis anyuka" vagyok s szeretnék Önökhöz menni csekket fizetni! De sajnos csak babakocsival tudunk közlekedni! Milyen módon lehet bejutni a hivatalba, mert h nincs kialakítva akadálymentes bejárat! Nagyon kedves volt a Hölgy és elmondta, hogy nyomjam meg a csengőt és egy munkatárs ki fog menni segíteni! Mondom, elveszi a bank kártyámat a pin kóddal és befizeti helyettem? Nem, nem így történik! Segítünk felhozni a babakocsit, de bármelyik ügyfél is segít! Tyű ha! Ez ám az akadálymentes megoldás!"
Nos, én "remegést érzek az erőben"... Miért is nincs még akadálymentesítve az egyetlen "csekkbefizető" helyünk? Ki kárpótolja az egyenlő bánásmódról szóló törvény idevonatkozó passzusai szerint segítségre szorulókat, ügyeik intézéséhez szükséges segítséggel kapcsolatban felmerülő plusz költségeik, terheik kapcsán?
Más oldalról... A kisvárosi mozgássérültek és fogyatékkal élők, netán babakocsis kismamák miért vannak hátrányban a nagyvárosi postákat látogatókkal szemben?
Cikk...
" A Magyar Posta a 2013-ban megvalósuló piacnyitásra készül. Ennek jegyében a társaság folyamatosan fejleszti szolgáltatásait, korszerűsíti eszközparkját, amely eredményeként például az elmúlt években jelentősen megfiatalodott a gépjárműpark is. Mindezek mellett nagyon fontos, hogy a társaság felújítsa azokat a postahelyeket, amelyek közül számos igen rossz állapotban van – tájékoztatott a Magyar Posta illetékese.
Mosonmagyaróváron kellemes környezet fogadja a nagypostára betérőket. Korszerűsítették a felvételi és az ügyfélteret, új főpénztárt alakítottak ki diszkrét előtérrel, újakra cserélték az elavult bejárati nyílászárókat, a teljes villamossági hálózatot, a gépészeti és szellőzési rendszereket is.
– Nagy győzelem ez, erre még a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége is odafigyelt – magyarázza dr. Thiesz József (Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesülete elnöke szerk.), aki elmondta: az akadálymentesítésben a város segítségét is kérte. Boldogan teszi hozzá: most már maga tudja intézni postai ügyeit, mert eddig a hivatal számára szinte megközelíthetetlen volt. Ottjártunkkor láthattuk: nem csak a kerekes székesek örülhetnek a rámpának, valamennyi babakocsival érkező anyuka így jut már be az épületbe. Emellett a lépcsőkhöz egy korlátot is tettek kapaszkodóként, hiszen sok idős is erre a postára jár."
Szóval, úgy érzem az a téma Abonyban (is) megér egy "misét"...
S, ha már itt tartunk, pontosabban ott a postán... Rendszerint fizetjük be csekkjeinket kis postánkon, ahol az ügyintéző, postás-kisasszonyok kedvesen és nem tolakodóan, de mindig felteszik, a sokak számára húsbavágó kérdést: Szeretne-e sorsoláson részt venni? Természetesen plussz díjért... Sorsjegyet kér-e? S, részleteiben ecsetelik, hogy milyen nyereményekkel kecsegtet a Magyar Posta e meglehetősen rendhagyó szerencsejátéka, melynek alapvető célja, nyilván a bevételek növelése.
Sokszor már sajnálom az alkalmazottakat, amiért a munkáltató ilyen megalázó szerepkörbe taszítja Őket, azaz, hogy a csekkjeik értékét is alig-alig befizetni tudó embereket kell késztetniük, újabb költségek felvállalására. Kitalálhatom? Több mint valószínűleg normatív alapon. Az ilyen munkáltatói ösztönzésről, az egyik abonyi biztonsági őr minapi esete jut eszembe, akit azért küldtek el Abonyban az egyik áruházból, mert nem volt elég "tettenérése" a vizsgált időszakban.
Ez normális?
EURÓPÁBAN ezt a "páratlan" nyerési lehetőséget, maximum egy diszkrét felirat tudatná a sorbanállókkal.
A fentiekkel együtt azonban le kell szögeznem a saját és ismerőseim tapasztalatai alapján azt, hogy az abonyi postán dolgoznak a környék legkedvesebb és legsegítőkészebb postás-kisasszonyai! A részletezett problémákról Ők nem tehetnek. Csupán szeretnék megtartani a munkahelyüket és a hozzáállásukkal kompenzálni a szakmai vezetés nyereségorientált és megjelenését tekintve nekem kissé arrogánsnak tűnő elvárásainak lakossági megítélését. Mert Ők itt élnek és van lelkiismeretük. Nem csak "ügyfélszolgálati robotok", akik érzelemmentesen közlik, hogy nincs akadálymentesítés és pont. Próbálnak segíteni, abonyiként, az abonyiakon... Már, ha hagyja Őket a munkáltatójuk...
TYB