Kedves Olvasóink!
Az alábbiakban egy cikksorozat első részét olvashatják, melynek szerzője Bene László. Nosztalgiázzunk együtt az egykoron szebb időket látott abonyi gyáregység történetének kapcsán. Szerkesztőségünk nevében köszönjük az érdekes írást: Lőrinczy Veronika főszerkesztő
Városunk életét évtizedeken át meghatározó, jelentős évfordulóra szeretném emlékeztetni a „Mi Abonyunk” látogatóit.
Éppen 40 évvel ezelőtt, 1971. január elején indította be tevékenységét Abonyban a Mechanikai Művek. Az ezt követő mintegy három évtizedben meghatározó tényező volt a település életében az itt kialakított ipari tevékenység. Alig van a városban olyan család, amelynek ne lenne valamilyen személyes élménye a Tószegi úti telephellyel, – saját maga, családtagjai, szűkebb rokonsága, baráti társasága révén szinte mindenki kapcsolatba került valamilyen formában a volt Mechanikai Művek Abonyi gyáregységével. Sokaknak biztos megélhetést jelentett, támaszt a családnak, másoknak a szakmatanulás lehetőségét, a településnek komoly gazdasági támogatást, - óvodák kialakítását, Falumúzeum, sportpályák felújítását, sok- sok társadalmi segítséget. Számtalan fiatal és a tűzhely mellől a munkapadhoz került háziasszony tanulta meg itt a tisztességes, becsületes munka fogalmát, akik bárhová is kerültek a későbbiekben, mindenhol megállták a helyüket. Ha voltak is nehéz időszakok, kellemetlen percek – mégis, - legalább is az idő távlatából, - bárkivel találkozom a régi kollégák közül, mindenkinél nagyon sok szép, kellemes emlék maradt hátra az ott eltöltött évekről.
Hogyan is kezdődött : A ’70-es évek elejére egyre feszítőbb gondot jelentett (már akkor is!) Abonyban a foglalkoztatási kérdés, szinte alig volt a településen munkalehetőség. A mezőgazdaságban megindult egy igen komoly gépesítés, innen is egyre több munkaerő szabadult fel.
A kialakult helyzetet figyelembe véve a nagyközség vezetői például, csak 1970-ben 41 vállalattal folytattak tárgyalásokat ipartelepítéssel kapcsolatban, sikertelenül. Ilyen körülmények között került sor 1970. októberében a Televízióban egy Pest megyével foglalkozó műsorra, ahol Nagy András, a Betonútépítő Vállalat osztályvezetője – a több mint 3000 ingázó dolgozó képviseletében – interpellált a megyei párt-, és tanácsi vezetés felé, segítsék elő, hogy Abony nagyközségbe ipart telepítsenek.
Ezt az adást látta a Mechanikai Művek legendás vezérigazgatója, Dr. Sátor János, aki már másnap összeült a gyár felső vezetőivel, s megegyeztek, hogy a Mechanikai Művek kész egy gyáregység létrehozására Abonyban. Az adást követő néhány napon belül meg is jelentek Abonyban és az itteni vezetéssel közösen megtekintették a szóba jöhető telephelyeket. A legalkalmasabbnak a volt Gépállomás területe bizonyult. Akkor már a tsz-ek megerősödésével a Gépállomás funkciója is elveszett, területén a Monori Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat egyik telephelye működött csekély létszámmal.
Így gyorsan megindulhattak a telephely hivatalos átvételére irányuló tárgyalások. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindenki lelkesedett az elképzelésen, például az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékesei nem javasolták a járási székhelyeknél alacsonyabb rangú községekbe komolyabb ipari létesítmény telepítését. Sátor János tekintélyére, személyes kapcsolataira, határozott kiállására volt szükség, hogy végül is a cég Abonyba települhessen.
1970. december első napjaiban megjelentek a Mechanikai Művek képviselői a telephelyen, hogy tájékozódjanak az emberek hangulatáról, valamint arról, hány emberre számíthatnak az átvétel során. Majd nem sokkal később sor került arra az üzemi gyűlésre is, ahol bejelentették, hogy a Gépjavító Állomás üzemrészeiben a Mechanikai Művek olajkályha gyártó üzemet hoz létre. December 22-én aláírásra került az a „Megállapodás”, amely az első lépés volt az új munkahely kialakításához. Addig, amíg a végleges adás-vételi szerződés létre nem jött, havi 46 500 Ft bérleti díjért használhatta a telephely létesítményeit az új vállalat.
Így 1971. január 1-ével 63 dolgozóval létre jött a Mechanikai Művek új telephelye, az Abonyi üzem.
Bene László