A magyar ipar egyik zászlóshajójaként emlegetett kecskeméti Mercedes gyár vendége volt nemrégiben Orbán Viktor. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, evett-ivott, körülnézett, mindent nagyon szépnek talált, mindennel meg volt elégedve. A fotósok gyönyörűségére szerszámot is fogott a kezébe, hogy lássa ország-világ, nem akármilyen vezetője van ám a magyarnak, hanem dolgos, egyszerű nép gyermeke, aki - lám - a gyárban is megállja a helyét, ha a sors úgy hozza. Majd a néhány órás kiszállás után furikázott még egyet egy újonnan legördült CLA Mercedessel, majd, mint aki jól végezte a dolgát, ahogy jött, el is távozott.

Irigykedünk rá? Nem.

Csak ez az egész sztori jellegzetes tünete, vagy kórképe egy összetett problémának, ami az egész társadalmat jellemzi. Nincs pénz a munkabérekre, nincs pénz semmire, de ugyanakkor a propagandára, a kéz kezet mos elvre, a sunyiságokra és a burkolt korrupcióra számolatlan...

A kecskeméti Mercedes gyárban súlyos problémák vannak a vezetőség és a dolgozók egy része között. Mint ahogy az lenni szokott, a legrosszabb helyzetben azok vannak, akik a tényleges termelést végzik. Az alábbiakban szót ejtek ezekről a konfliktusokról.

Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni, mert a kormány és a Mercedes emberei mindent megtesznek azért, hogy a problémák ne kerüljenek ki a gyár kapuin túl. Napi szinten fenyegetik az embereket a Facebookon vagy egyéb internetes fórumokon megjelent beírásaik miatt.

A kormány és a gyár vezetősége azt próbálja sugallni, hogy a gyár a megtestesült magyar csoda. Én erre csak annyit kérdezek: miért a heti sok tucat kilépő? Miért kell egy munkásgyűlésre megerősített biztonsági őri gárdával fenyegetni a dolgozókat? Miért kell a látogató Mercedes-vezetőt testőrnek kísérnie a saját munkásai között? És hosszan lehetne folytatni.

Na de menjünk szép sorjában.

Amikor az embertől megkérdik, hol dolgozik, és azt válaszolja, hogy Kecskeméten, a Mercedes gyárban, általában az következik, hogy „az jó hely, már sokat hallottam róla”. Igaz, mostanában már egyre többen azt felelik ehelyett, hogy „úgy hallom, nem fizetik agyon a dolgozókat”. Vagyis a hírek előbb-utóbb kiszivárognak a külvilágba. Persze ez nehéz dolog, mert az újságokban csak a Mercedes vezetősége által jóváhagyott, sokszor általuk fogalmazott hírek jelennek meg. Nyilván ez a versenytársaknak is szól, hiszen ezekben a hírekben rendre megemlítik, hogy óriási a kereslet „a világ legjobb autói” iránt, az emberek sorba állnak érte, és féléveket kell várni egy-egy B vagy C osztályos autóra. Nos, valóban ennyi a várakozási idő, mert egy-egy megrendelés után fognak csak hozzá az autó elkészítéséhez, vagyis nem azért, mert szétkapkodnák az emberek a raktáron levő autókat. Sőt sokáig azt sem értettük, hogyan lehetséges az, hogy a tervezett darabszámtól jelentősen elmaradó termelés hogyan lesz egyik pillanatról a másikra plusz. Nos, egyszerű a megoldás: sokan visszamondják az autót, és így változik az aktuális darabszám pozitív irányba...

A „világ legjobb autóival” kapcsolatban annyit, hogy a gyár kifelé ezt kommunikálja, de bent, a gyárban a munkásgyűlésen olyan táblázatokat mutatnak, hogy a Mercedes jelentősen el van maradva a legnagyobb versenytársaitól, az Auditól és a BMW-től. Olyannyira, hogy az idén jelentős megszorítást terveznek, ami milliárd eurókról szól. Ezt a gyár vezetése jelentette be a tavalyi év végén a munkásgyűlésen. Hogy aztán ezt a pénzt melyik gyárakból és hogyan vonják ki, arról nem szólt a fáma, de így utólag visszagondolva, lehet egy sejtésünk...

A gyár főleg fejlesztésekben van elmaradva a versenytársaktól, ami hosszú távon elég kellemetlen lehet nekik. Ezért célul tűzte ki a vezetés, hogy a Mercedesnek 2020-ra világelsőnek kell lennie.

Ahol igazán le van maradva a Mercedes, az az ún. prémiumkategóriás modellek eladása, bármilyen meglepő.

Hogy ez ránk, magyarokra miért is tartozik? Mindjárt... mert a gyár magyarországi vezetője, Frank Klein a legutóbbi, botrányosan véget ért munkásgyűlésen kijelentette, hogy minden forintot kétszer is meggondolnak, mielőtt kiadnák... Gondolom, ez főleg a munkabérekre vonatkozott...

A Mercedes gyárban, ha magyar az ember, kétféleképp lehet dolgozni. Saját, tehát Mercedes-alkalmazottként, illetve kölcsönzött munkaerőként. A kölcsönző cégek - Adecco, Workforce - jellemtelenségeiről szintén lesz szó.

Az alább következők az összeszerelő üzemben - Montage - érvényesek, de hasonlóak a Rohrbauban - fényező - illetve más, termelésben résztvevő üzemekben is a tapasztalatok.

Tehát:

Az ember belép a Mercedeshez mint Mercedes-alkalmazott. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ez a Mercedes nem az a Mercedes. Ez „csak” a Daimler csoport tagja, amint a neve is elárulja - Mercedes Magyarország Kft. Nagy különbség! Mert amit a német munkaerő vagy bármilyen más nemzetiségű is megkap, arról a magyar dolgozó legfeljebb álmodozhat.

Az átverés rögtön a belépésnél megindult. Az első néhány száz munkavállalót mindenféle igéretekkel csalták lépre. A hr-esek minden szépet és jót megígértek a leendő dolgozóknak, akiket nem ritkán az ország másik feléből csábítottak Kecskemétre. Ilyen ígéret volt a letelepedési támogatás - milliós összegekről beszéltek -, az átköltözési támogatás vagy éppen a lakbértámogatás. Ezekből egyedül az átköltözési támogatás valósult meg, nettó 180 ezer Ft értékben. Voltak, akiket a fizetési trükkökkel édesgettek magukhoz. Örömmel értesítették a dolgozót, hogy az általa kért bért biztosítani tudják, majd miután az ember kilépett az előző munkahelyéről és belépett a Mercedeshez, kiderült, hogy az összeg nem a kért nettó, hanem bruttó, de az munkába járási térítéssel és bónusszal együtt annyi... Ilyenkor mit tehet az ember: csikorgatja a fogait és tűr. Legalábbis amíg nem talál jobbat... Sok emberrel beszéltem, akik ilyen csalás áldozatai lettek és azt kell hogy mondjam, ezek nem egyedi esetek, hanem aljas módon, tömegével alkalmazott fogások voltak. Amikor Frank Kleint erről kérdezték, cinikusan megrántotta a vállát, és annyit mondott, itt egyelőre még ő a főnök, és az lesz, amit ő akar. Majd még hozzátette, hogy a hr-esek, akik ezeket ígérték, ki lettek rúgva... ami ordas nagy hazugság. Klein úr amúgy is elég ambivalens módon viszonyul a magyarokhoz. Amikor megemlítették neki, hogy hétről hétre rengeteg magyar megy el, azt mondta, hogy szarik rá, majd jönnek helyettük mások. Ennyit a megbecsülésről stb.

Az új munkavállaló, főleg ha az összeszerelőbe kerül, úgy érezheti elsőre, hogy megfogta az Isten lábát. Ugyanis 3 hónapra kiküldik Németországba tanulni, anélkül, hogy az itteni viszonyokat megismerné. Ezért van az, hogy visszatérve, amint megismeri a magyarországi valóságot, óriásit koppan, ahogy mondani szokás.

Erre a 3 hónapra megkapja az itteni alapbérét (bruttó 138 ezer Ft) valamint a kinti költségtérítést. Mindösszesen 300-350 ezer forint így a havi nettó keresete, az első 3 hónapban, ami egy magyar munkavállalónak maga a csoda. Igaz, az az apró betűs rész rendszerint elkerüli a figyelmét, hogy aláíratnak vele egy 3 éves szerződést, és ha ezen időszak alatt ki akarna lépni, vissza kell fizetnie az alapbérén felül eső részt. Ezt tán egy munkajogásznak is meg kéne piszkálni...

Ez így együtt még mindig töredéke a kinti munkások keresetének, akik hatalmasakat szoktak röhögni odakint, ha meghallják, hogy mennyi pénzért dolgozunk itthon. Nem is egészen értik, a 400 eurós keresetre megkérdezték: „hetente?” Aztán fejcsóválva csak annyit mondott egyikük, ennyit tankolt most a kocsijába...

A Mercedesnél az az alapelv, hogy minden munkavállaló egyenlő, nos, ez már rögtön az elején sérül. Ugyanis a németek repülővel járhatnak haza, míg a magyar munkavállalót 20 órás buszúton zötyögtetik haza, havonta egyszer.

Mindegy, még ezt is elviselnénk, elvégre béketűrő a magyar. Ha kölcsönzött munkaerő az ember, természetesen nem küldik ki sehová: és egyébként is, semmi jóra ne számítson.

Aztán eltelik a 3 hónap, visszatér, és szembesül az itteni munkakörülményekkel.

Az összeszerelő gépeit máshol már évek óta raktárban álló gépekből állították össze. Ha valaki csúcstechnológiára gondol, nagyon messze jár az igazságtól... Jellemzően: amit Németországban már robotok csinálnak, azt itt az emberek. A Rohrbau robotjainak egyharmada el sem indult a próbaüzemnél... a szórásuk irtózatosan nagy, nem lehet minőségi munkát csinálni velük. Hozzáteszem: más üzemekben is így van.

S fizetése persze rögtön visszaesik a bruttó 138 ezerre és a műszakpótlékkal, bónusszal együtt sem lesz magasabb 110-120 ezer forintnál. De sokan még ezt sem érik el.

Mindezért cserébe olyan megerőltető munkát kell végezni, amilyet nem hiszem, hogy más országban bárki is megcsinálna.

Ezért röhögte körbe mindenki az egyik műszakgyűlésen Fabio Belá urat, az összeszerelő vezetőjét, aki kijelentette, hogy „Magyarországon könnyebb a megélhetés, mint Németországban”, amikor a bérek nevetségesen alacsony voltát firtatták. Persze Belá úr, aki eddig a felvétellel kapcsolatos ügyeket intézte, nem éppen az éles eszéért van tartva, hanem mert - finoman szólva - bizalmas viszonyt ápolt az egyik nagykutya leányával. Így lehetséges az, hogy egy teljesen műveletlen, elemi iskolát éppen-hogy elvégzett ember a Mercedesnél E4-es kategóriájú vezető lehet. Ez a sógorság-komaság egyébként is érvényes a vezető kiválasztásnál. A művezetők, vagy Maisterek több mint 50%-a így került a poziciójába, és teljességgel alkalmatlan arra, amit csinál. Pedig hát ugye lenne egy Daimler-szabály, ami elég szigorúan szabályozza, hogy kikből válhat vezető... A Maisterek ilyen silány állománya - tisztelet a kivételnek - azt eredményezi, hogy napi szinten konfliktusok robbannak ki a dolgozók és a középvezetés közt. A Maister úr nem tudja, hogy mit csinálnak a munkásai, nincs tisztában a gyártási folyamatokkal, néha nem is ismeri az embereit, azt hiszi, hogy más csoportokba tartoznak. De hát csodáljuk? Van a Maisterek közt lakatos, fodrász, asztalos... csak éppen szakmabeli alig. El lehet képzelni, ők milyen érdemek alapján jutottak odáig.

A Mercedesről mindenkinek a csúcsminőség jut eszébe. Azt gondolnánk, maga a gyár is megfelel ennek a képnek. Ezzel szemben: elavult a technika, amit idehoztak. Jórészt Brazíliából kerültek ide porosodó gépsorok, de mondhatni, összekukáztak mindent, amit lehetett. Persze, ezeken a régi gépeken és gépsorokon gyártson az ember csúcstechnológiát és előírt darabszámot! Természetesen ez nagyon sokszor nem sikerül, és ilyenkor jönnek a retorziók. Van erre egy jó magyar kifejezés, ami hűen kifejezi a viszonyokat, méghozzá a szarból várat építés sikertelenségére vonatkozóan.

A retorziók kapcsán robbant ki végül is az a konfliktus, ami a mai napig tart, és amiről, gondolom, az olvasók még egy sort sem olvastak. Eddig.

Pár újságban, pl. HVG-ben megjelent, hogy a Mercedes magyarországi gyárában bevezetik a szombati munkanapokat is. De az már nem, hogy a gyár vezetése igen aljas módon tette ezt. Méghozzá úgy, hogy a leendő és ledolgozandó 6 szombat közül csak a 24 óra feletti munkaidőt fizetnék ki, de azt sem a szabadnapra járó 100%-os túlórapótlékkal, hanem csak 50%-kal. A többi ún. munkaidő-számlára menne, amit szabadnapként kapna meg az ember, ha áll a termelés. Ha erre valaki azt mondja, hogy egy szombati, 100%-os pótlékkal díjazott munkanap elcserélése mondjuk egy szerdai munkanapra neki nem nagy üzlet, akkor igazat adok neki. Persze a két szombatot is csak a negyedév végén fizetné ki a gyár, ha ugyan kifizetné... mert lehetősége van csúsztatni a dolgot szinte a végtelenségig. Tehát bemegy az ember dolgozni szombatonként, de pénzt ebből nemigen lát. És akkor rögtön itt álljunk is meg egy szóra: a gyár szerint a vadonatúj CLA típusú autóra óriási a kereslet, nem tudnánk annyit gyártani, amennyi kell. Ennek ellenére az új munkaidőkeretet azért így állították össze, mert már előre látják - saját elmondásuk szerint -, hogy nem lesz mindig ilyen nagy a kereslet, és le fog állni a gyár. Mondjuk augusztusban. Egy felfutóban levő modellnél…Több mint érdekes.

Amikor erről beszámoltak a legutóbbi munkásgyűlésen, óriási botrány tört ki. Nem olvastak erről sem? Nem csodálom...

Ott kezdődött, hogy Frank Klein úrék méretes biztonsági emberekkel állították körbe a dolgozókat, hogy érezzék a törődést...

A szakszervezet egy figyelmeztető demonstrációt szervezett, gondolom, erről értesültek Klein úrék...

A demonstráció alapja az volt, hogy Klein az utolsó pillanatban felrúgta a megállapodást az imént említett szombati munkarenddel kapcsolatban a szakszervezettel. Pedig az sem volt éppen acélos. A szakszervezet ugyanis azt szerette volna, ha legalább minden második szombatot kifizetnek... De nem. Értik?

Ebben a gyárban dupla munkát végeztetni a német munkásokkal, irtózatos pénzekért lehet, sőt kívánatos. Elszórni a pénzt mindenféle propagandára és újságcikkre, hogy kedvező színben tüntessük fel a gyárat, azt is lehet, de kifizetni a ledolgozott szombatot a magyar munkásnak, aki töredékéért dolgozik a németnek, azt már nem.

A szakszervezet által szervezett, igen erőtlen tiltakozás lényege az volt, hogy amikor Klein úr bejelenti a dolgot, akkor aki ezzel nem ért egyet, sípszóra feláll, és a fal felé néz balra. Jött tehát Klein úr, aki félórás önfényezés után, illetve az után, hogy közölte, milyen nyereséges a Mercedes, előrukkolt ezzel a tervvel. Felhangzott a sípszó a szakszervezeti vezető szájából, és a munkások nagy része felállt, és a fal felé nézett. Persze azok, akik az irodákban meresztik a seggüket egész nap, nem értették, mi a probléma, elvégre nekik nem kell dolgozniuk ingyen szombatonként...

Ezt a felállást Klein úr úgy vette, hogy hátat fordítanak neki a dolgozók, és iszonyatosan felhúzta magát. Persze a délutáni műszak egy picit karakánabb volt, és kerek-perec elküldték a kurva anyukájába, valamint több tucat autókarosszériát tettek tönkre. Ez persze elítélendő dolog, de felvetődik a kérdés: mi vezetett idáig? Hogyan lehetséges az, hogy a dolgozók semmi más tiltakozási formát nem tudnak találni?

A Munka törvénykönyve erre a munkaidőkeretre lehetőséget ad. Sőt egyéb más aljasságokra is. A dolgozónak gyakorlatilag nincsenek jogai, a munkáltató rendelkezik pl. a szabadságának a 3/4-ével is. Valamint gyakorlatilag korlátlan túlóra is elrendelhető. Na ez volt a másik, ami kiverte a biztosítékot az embereknél. Vagyis ha az aznapi darabszám nem készül el, meghosszabbítják a munkaidőt. Ezzel csak az a probléma, hogy nem tudnak hazajutni az emberek a gyárból - már persze aki nem autóval van -, mert a Mercedes gyárhoz külön járatok vezetnek, és ha ezeket nem rendeli oda a vezetés - márpedig nem rendeli -, akkor nem tud az ember hazajutni. Főleg egy éjszakás műszak után, hajnali kettőkor, ugyan kinek van kedve bolyongani? Erre az volt a válasz Klein részéről, hogy a vonatig elviszik az embereket. Egyrészt 3-kor nincs vonat hajnalban, másrészt a dolgozók legnagyobb része busszal jár be. De ez nem zavarja őt.

A tiltakozás ilyen formája persze nem tetszett Kleinnek, és azt kezdte fejtegetni, hogy „lám, a magyar kultúra” nem ehhez szokott hozzá. Persze ez csak olaj volt a tűzre. Kiváncsi lennék, egy német munkavállaló mit tenne ilyen intézkedések és ennyi fizetés esetén.

Egyébként ezt a „Daimler-kultúra” kifejezést nemrégiben már hallottuk az összeszerelő vezetőjétől, amikor sokan azt sérelmeztük, hogy az egyik török-német hibrid művezető rendszeresen sértegeti a magyar munkásokat, és segglyuknak hívja őket. Erre is az volt a válasz, hogy mi nem értjük a Daimler-kultúrát. Tök jó, hogy most ezt megkaptuk, egyenest Németországból.

Ha erre valaki azt mondja, hogy azt a szarházi törököt miért nem kalapáltuk el ilyenek miatt, azt kell hogy mondjam, ami késik, nem múlik. Viszont vegye figyelembe, hogy a kormány ilyen esetben bízvást nem a magyar munkavállalók mellett állna...

Visszatérve a lényeges részre: mi az alapvető probléma, ami miatt a Mercedes kecskeméti gyára nem képes az előírt darabszámot és minőséget teljesíteni?

Az, hogy az egyes autókra szánt időt borzalmasan rövidre szabták. Ugyanazt a munkát, amit nálunk egy ember csinál, Németországban kettő, sőt három munkás végzi, alsó hangon is 5-6 szoros fizetésért. Mi ez, ha nem a legundorítóbb kizsákmányolás?

És persze lehet szidni a magyar munkás töketlenségét és bénázását, hozzá nem értését.

Még egyszer: az adott idő alatt lehetetlen megcsinálni a kitűzött feladatokat, legalábbis azokban az üzemekben, amiket ismerek. Fokozottan érvényes ez az összeszerelőre. Nehogy valaki azt higgye, ez csak olyan költői túlzás. Tényleg a teljesítőképesség határain túl vannak szabva a feladatok.

A gépek, gépsorok alkalmatlanságáról már volt szó.

Miért csak most robbantak ki konfliktusok?

A problémákat hosszú idők óta ismeri a gyár. Hittünk annak a német szlogennek, hogy a hibáinkból tanulunk. Nos, érdemi intézkedés egyszerűen nincs. Nyáron szó szerint 40 fok van a csarnokban, mert légkondicionáló természetesen csak az irodákba jutott. Télen sem jobb a helyzet, mert akkor hideg van. Szintén csak az irodákban van kellemes hőmérséklet.

Azok, akik egyáltalán képesek volnának összefoglalni a problémákat, fent ülnek az irodákban és eszük ágában sincs az állásukat kockáztatni. Én írom le a nagyközönség számára először azt a tényt, hogy a magyarországi Mercedes gyárban az emberek kiszipolyozása, kizsákmányolása folyik, a létező legaljasabb módon. Bent a gyárban naponta felhívják a figyelmet arra, hogy semmiféle, gyárral összefüggő negatív dolog nem kerülhet napvilágra, mert ez lesz, meg az lesz. A cégvezetés nem felejt, és nem tanul semmiből. Az egyik munkást, aki kicsit indulatosabban szólalt fel az egyik munkásgyűlésen, másnap négytagú „delegáció” kereste meg a munkahelyén, hogy felelősségre vonják a szavai miatt. A szakszervezetist, aki a sípos - fal felé fordulós akciót szervezte, röviddel később a biztonsági őrök megfosztották belépőkártyájától, sőt még a sípjától is... Azokat, akik a pl. a török művezető elleni levelet aláírták, és eljuttatták annak feletteséhez, egyenként hallgatta meg - az a török művezető, aki ellen a levél szólt. Nonszensz? Az.

És még hosszan lehetne ezeket sorolni.

A Facebookot figyelik, az ottani kommentek is szigorú vizsgálatok tárgyai. Azt tudják, hogy a kormányközeli újságok nem fognak írni a visszásságokról. De persze a Kuruc.infóval nem számoltak...

Kétségeim ez ügyben nincsenek. Hamarosan megjelenik majd egy tiltakozó beírás is, az általam írt „valótlanságok” ügyében is. A Mercedes, mint valami nagy testvér, mindent figyel, mindent megjegyez, és alkalmasint megtorol.

A gyár büszke arra, hogy hány főt foglalkoztat. Nos, ennek csak egy része Mercedes-dolgozó bár - mint kiderült az előbbiekből - ők sem teljesen azok. Van két munkaerő-kölcsönző cég, az Adecco, illetve a Workforce, akik még a maguk sápját is leveszik az amúgy sem magas fizetésekből. Tudnék róluk is seregnyi negatív dolgot, írni, de azt hiszem, ez elég is a tevékenységükről.

Felvetődhet a kérdés: ha ilyen rossz a kecskeméti Mercedesben dolgozni, miért nem hagyjuk ott?

Mint már említettem, rengetegen otthagyják a céget. Volt olyan csütörtök, amikor 84-en adták be a felmondásukat. De egyáltalán nem könnyű bármiféle munkát találni. Ha az embernek elege lesz a kizsigerelésből és a megaláztatásból, naponta elküldheti X helyre az önéletrajzát, aztán vár, hogy történjék valami. A gyárvezetés most éppen borsodi hátrányos helyzetű munkavállalókat akar Kecskemétre telepíteni. Csak hogy, kecskemétiek, erről is tudjatok. El lehet képzelni, kifélék-mifélék ezek... Ha nekem nem hisztek, nézzetek utána. Már folynak az egyeztetések a város vezetőivel a munkásszállásról. Tudják azt, kedves kecskemétiek, hogy hamarosan több száz, nagyrészt cigány érkezhet Borsodból a városukba? Mit szólnak hozzá? A polgármestert meg kéne kérdezni ez ügyben is...

Jelenleg a munkások szervezkednek és keresik az amúgy nagyon kisszámú ellenállás lehetőségét. Úgy tűnik, csak a sztrájk vezethet eredményre, de ez a jelenlegi magyar jogszabályok alapján nehéz. De nem lehetetlen.

Hamarosan az ellenállás új formáit kell itt is bevezetni.

Az biztos, hogy a jelenlegi felállás nem tartható. Nem engedhetjük meg, hogy külföldiek a saját hazánkban a fejünkre csináljanak. Nektek üzenem, munkatársaimnak ott az összeszerelőben, hogy amikor egy halálosan fárasztó, kétségbeesett nap után azon gondolkodtok, hogyan is lehetne mindezt visszaadni a gyötrőiteknek - legyen az török, német, vagy azok magyar seggnyalója -, hogy igenis van lehetőség arra, hogy lényegesen javítsunk a körülményeinken, de ahhoz - és ez nem újdonság - össze kell fogni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy akár egyetlen brigád is képes megbénítani napokra a gyárat, ha majd úgy adódik.

A vezetőségnek pedig, akik azt mondták röhögve, hogy nem lesz itt semmi, mert a magyarok nem ismerik az összetartás fogalmát - ez így igaz, ahogy leírom - és a Daimler-kultúráról papolnak fizetés helyett, azt üzenem, hogy várjuk ki a végét.

Ami engem illet, én megteszek mindent, pedig - Isten látja a lelkemet - nekem van az egyik legtöbb veszítenivalóm.