Bene László cikksorozatának harmadik része.
Az I. rész itt olvasható.
Az II. rész itt olvasható.
Az első évben végül közel 33 ezer olajkályha és 247 ezer metál-papír kondenzátor készült el az Abonyi üzemben, az év végi dolgozói létszám megközelítette a 200 főt.
Az 1972. évi tervekben már 90 ezer olajkályha és 900 ezer kondenzátor gyártása szerepelt. Ez magával hozta a szervezeti változtatás szükségességét is. Ezért a vezérigazgató 1972/1. sz. utasításában 1972. január 1-el az abonyi üzemet GYÁREGYSÉG szervezetté minősítette.
A hivatalos, ünnepélyes gyáregység-avatón, 1972. január 6-án a megyei, járási, helyi vezetők, valamint a KGM képviselőin kívül részt vett az abonyi születésű Somogyi Miklós, az MSZMP KB tagja, szakszervezeti vezető is.
Dr. Sátor János vezérigazgató avatóbeszédében így jellemezte a megtett utat : „ Az elmúlt néhány hónap alatt a régi kubikos településen irigylésre méltó, rendkívüli teljesítmény született. Az 1948-ban alapított Gépállomás, majd Gépjavító helyén a Mechanikai Művek új telepet létesített, új üzemrészek épültek, s lelkesedésükkel, munkájukkal megmutatták az itt dolgozók, hogy hogyan kell jelentős ipari bázist rendkívüli gyors kivitelezéssel teremteni. A Mechanikai Művek üzeme ezennel Abonyi gyáregység lett.”
Dr Sátor János vezérigazgató és Somogyi Miklós a gyáregységavatón
A gyors létszámnövekedés sajátos problémákat is felvetett, ugyanis nagy számban kerültek az üzembe olyanok, akik azelőtt odahaza a háztartásban, vagy esetleg mezőgazdasági idénymunkásként dolgoztak, és nagyjából maguk alakították és rangsorolták napi teendőiket. Hosszú évek távlatából is derültséget vált ki az az 1971. áprilisában történt esemény, melynek főszereplője egy első munkanapját az üzemben töltő fiatalasszony volt, aki később az egyik legfegyelmezettebb, kiváló munkát végző csoportvezetője lett a gyáregységnek : - Másfél órával a munka befejezése előtt átöltözve, táskával a kezében megjelenik a portai kapunál az asszonyka, s kéri, hogy engedjék ki. A portás kéri a kapukilépőt, de ő ezzel mit sem törődve, méltatlankodva siet kifelé, mert otthon várják a kismalacok, és azokat ilyenkor etetni kell. Legfeljebb utána majd visszajövök - veti oda siettében.
Tóth György, Szűcs László tanácselnök és Györe Sándor a Kossuth
Tsz elnöke, az Elnöki Tanács tagja a gyáregységavatón
Tóth György az avatóünnepségen átvett gyáregység vezetői kinevezése alkalmából ezért is mondta a következőket :
„ … embereink igyekeznek beilleszkedni a munkakörbe, a munkás kollektívába. Azokkal, akik soha életükben nem dolgoztak gyárban, és felnőtt fejjel kerülnek a munkapad mellé, nem könnyű egyik napról a másikra megértetni a sok ’miért’-et. Azt, hogy miért kell kitartó igyekezettel dolgozni, a másikat segítve, hogy miért nem lehet bármikor elhagyni a munkahelyet, miért nem lehet indok nélkül beteget jelenteni, vagy csetepatét szítani.”
Az új szervezeti forma az addiginál is hatékonyabb, felelősségteljesebb munkát követelt mindenkitől. Folyamatosan nőtt az elvárás, nőttek a feladatok. Az MP kondenzátor nagyobb volumenű gyártása mellett ebben az évben már a kondenzátorok zárt ciklusban – a tekercseléstől a mérésen át, a csomagolásig – készültek Abonyban. 1972. júniusától újabb típussal – a népszerű M-251 – es Minikalor típussal bővült az olajkályha család, amelyből év végéig 53 ezer darab készült el.
A vállalati tervekben szerepelt egy komplett precíziós öntödei gépsorok gyártását végző üzemrész kialakítása az 1972-es évre Abonyban, de a sikeres „0” szériás kísérleti gyártás után végül is a vállalat nem kapta meg a remélt hiteleket a beruházás megvalósításához, így a finanszírozási gondok miatt meghiúsult a tervezett sorozatgyártás.
MP tekercstisztító üzemrész
A dolgozói létszám is dinamikusan nőtt, 1973. január 1-re 300 fölé került, ennek fele nő volt.
1973-ban is növekvő termelés volt tervezve mind az olajkályha, mind pedig a kondenzátor gyártás területére. A kondenzátornál teljesültek is az elvárások, már 1 millió darab fölött volt az értékesítés, egyre több típus került gyártásba.
Az olajkályha gyártást, és ezen keresztül a vállalati, és gyáregységi elképzeléseket azonban az 1973. év közepén kirobbant világméretű olajválság, a drasztikus olajárrobbanás szó szerint az egyik napról a másikra válsághelyzetbe sodorta.
Az MP üzem dolgozói munkaszüneti tornát tartanak
Számottevően visszaesett az olajkályha iránti kereslet, 1974 elején pedig teljesen meg is szűnt a gyártás. A gyáregységben is közel 200 ember munkahelye került veszélybe. A vállalat vezetése óriási erőfeszítéssel próbálta – kisebb, nagyobb sikerrel – a válságot kezelni. Szinte havonta új termékkel próbálkoztak pótolni a kiesett gyártókapacitást. Gépkocsi felfutó bak, olajtartály, tartályos vízmelegítő, különböző szerszámos ládák és még jó néhány apró termék gyártásával próbálkoztak, de a szerszámos ládán kívül egyikből sem lett nagyobb volumenű gyártás. Arra viszont jó volt, hogy, ha nagy áldozatokkal is, de a foglalkoztatott létszám nagyobb részét sikerült megtartani.