Húsvéthétfő, egyes vidékeken vízbevetőhétfő, másként húsvét másnapja már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. A világias jellegű öntözés, locsolkodás bemutatása voltaképpen kívülesik könyvünk magunkszabta keretein, így csak röviden, egy-két adalékkal utalunk rá. Archaikusabb jellegű tájainkról idézünk, ahol a szilaj szokást még a közösség paraszti formakészsége szabályozta.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint:
húsvéthétfő, vízbevetőhétfő, húsvét másnapja: a →húsvétvasárnapot követő nap. - Mint →húsvét nyolcadába eső nap X. Pius (ur. 1903-14) rendeletéig (1911) munkaszünetes, nyilvános ünnep. 1998: munkaszüneti nap, nem parancsolt egyh. ünnep. - A népéletben gazdag szokásvilága alakult ki. Az előző napok lit. ünneplései után ~ már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. Szokásai és játékai a húsvéti szt örömnek túláradó, de már elvilágiasodott megnyilatkozásai. Hagyományos mulatságai közül a legismertebb a →húsvéti locsolás (innen a vízbevetőhétfő név). Erdélyben ez a hajnalozás: a Nyárád mentén a 19. sz. végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára v. más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön a →májusfa és az →életfa variánsaként. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is. Ha pénzért v. szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. 2-3 fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. ~n ahol ilyen fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték. - A m. néphagyományban ~ ezeken túl az →emmauszjárás (vö. Lk 24,13-15), ill. a →mátkatál hordásának ideje. **
Bálint KHP:312.