Ma van Abonyi Lajos író, azaz Márton Ferenc halálának 115. évfordulója, azaz április 18-án. Erről az MTI által kiadott úgynevezett Kalendárium is megemlékezik. Abonyi Lajos, eredeti nevén Márton Ferenc (Kisterenye, 1833. január 9. – Abony, 1898. április 28.) magyar író, földbirtokos. Az alsó gimnáziumi osztályokat Kecskeméten végezte, ekkor volt Jókai Mór rajztanítványa. 1847-ben a pesti egyetemen, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott bölcseleti tanulmányokat. Itt Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint nemzetőr vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei tisztségeket is viselt. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja volt.
Eseménytelen életének, mely látszatra miben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: Abony, a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de legjobban az Alföld nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura” (valódi neve: Márton Ferenc). Annyira lokálpatrióta volt, hogy öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei kisúrként élt – és mégis másként.
Osztálya átlagán túlemelte vágya a parasztság megismerésére és megértésére. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle a Kisfaludy Társaság megbízásából, neki köszönhetjük a Kodály Zoltán Háry Jánosától elhíresített Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1872-ben írt A betyár kendője, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon.
A fonó krónikája
Számos elbeszélést és regényt is írt. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus hangú, patriarkális szemléletű ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, 7 db azonban a kecskeméti városi könyvtárba került, napjainkban a Városi Levéltárban tekinthetők meg.
Forrás: wikipédia, IDE kattitva további érdekességek róla