Bene László cikksorozatának negyedik része.

Az I. rész itt olvasható.

A II. rész itt olvasható.

A III. rész itt olvasható.

Az olajválság okozta átmeneti időszakban az Abonyi gyáregység legbiztosabb pontja a kondenzátorgyártás volt. A fokozatos fejlődés eredményeként 1975 év elején az új kéthajós csarnok teljes egészében a kondenzátorgyártáshoz lett átalakítva, teljes körű technológiai vertikummal, ide került a motorindító- és állandó üzemű kondenzátor típusok gyártása is a Törzsgyárból. Megsokszorozódott a darabszám, több mint száz féle típusból 1982-ben már évi 3,5 millió db kész kondenzátor hagyta el a gyáregységet, jelentős része exportáruként. Az abonyiak szakértelmét, megbízhatóságát fémjelzi, a megszigorított követelmény rendszer ellenére komolyabb minőségi reklamáció nélkül, a felhasználók legnagyobb megelégedésére tudta a gyáregység az igényeket kielégíteni. Korszerűsödött közben a termék is, a papír alapanyagot fokozatosan a polipropilénre gőzölt alapanyag váltotta fel, ezzel az olajos technológia is egyre jobban visszaszorult. Ez tűzbiztonsági szempontból és környezetvédelmi szempontból is kívánatos volt.

Telefon alkatrész tekercselés

Sajnos ez a folyamat a ’80-as évek második felében megtorpant, az import liberalizáció hatására, valamint főleg a szovjet export beszűkülése következtében fokozatosan visszafejlődött, majd 1991-ben be is fejeződött a Mechanikai Műveknél a gyártás.

Az olajkályha gyártás leállása okozta kiesés pótlására 1975-ben felsőbb szintű döntés értelmében a Mechanikai Művek átvette a Telefongyártól az asztali telefonkészülékek gyártását. Bugyiról és Nagykátáról Abonyba kerültek a gyártósorok, berendezések. A régi típust hamarosan felváltotta a Postával közösen kifejlesztett új MM76 típusú formatervezett készülék, majd egyre inkább az elektronika váltotta fel a mechanikus részegységeket, folyamatosan korszerűsödtek a készülékek. Évente 250-300 ezer telefon készüléket és alkatrészeit kellett legyártani. 1979-től megindult az utcai pénzbedobós készülékek gyártása is – TMM78 /sárga/, majd a TMM80 /piros / - évente 2500-3000 új utcai telefon lett telepítve az ország különböző részein.

Kondenzátor forrasztás

Az alkatrészgyártás, összeszerelés mellett nagymennyiségű hallgatóbetét gyártására is sor került, NDK exportra. A telefongyártás precíz munkafázisai új szemléletű hozzáállást követeltek mindenkitől. Új munkamódszereket kellett meghonosítani, előtérbe került a minőségi munka, az igényesség, szakmai felkészültség. Új technológia is megjelent, külön üzem lett létrehozva az elektronikai alkatrészek gyártására. Ehhez kellett a személy állományt is átalakítani. Dinamikusan nőtt a gyáregység dolgozói létszáma: 1972 – re 318 főre, 1977 –re 728 főre, 1983 –ra 833 főre nőtt, 1988 –ra pedig megközelítette az 1000 főt. A dolgozók nagy része betanított munkás volt, elsősorban nők. Szakmunkások, szakképzett munkaerő az előkészítésben, gépbeállításban, ellenőrzésben, javításban, karbantartásban, irányításban, adminisztrációs munkában volt foglalkoztatva. Jelentős volt a szerszámkészítő üzem tevékenysége, ahol a javítás mellett komoly sajtolószerszámok gyártása is folyt.

Tekercselő műhely dolgozói

A gyáregység árbevétele is arányosan nőtt az elvégzett feladatokkal, 1984-ben meghaladta az 500 millió Ft-ot az éves készárú értéke (ez ma nem tűnik valami nagy számnak, de akkori viszonylatban ez létszámarányosan nagyon kiemelkedő teljesítménynek számított).

A rendszerváltás körüli gazdasági átalakulások a Mechanikai Műveknek, így az Abonyi gyáregységnek sem kedveztek. Különösen a MATÁV privatizációja érintette a vállalatot a legérzékenyebben, a különböző tendereken sorra alumaradt az MM. 1989-ben megindult egy nagyfokú létszámleépítés, ami folytatódott a következő években is. Egymást követték a cégen belüli átszervezések, névváltoztatások, tulajdonos cserék. Ezután már csak kisebb fellángolások voltak. A francia MONETEL céggel kialakult kapcsolat révén néhány évig jelentős bedolgozás történt az utcai kártyás telefonkészülékekhez – panelszereléssel, sajtolt alkatrészek gyártásával, alumínium öntvények megmunkálásával. Időnként befutott kisebb nagyobb megrendelés telefonkészülékek összeszerelésére, átalakítására is. 1996-2001-ig a németországi Arcotronics cégnek bérmunka jelleggel zavarszűrő kondenzátorok összeszerelését végezte mintegy 60 fő, végül azonban a munkaerő drágulására való hivatkozással tovább vitték keletre a gyártást. Ugyan így járt a külön vállalkozásként, de a gyáregység területén létrejött gépkocsi kábelkorbács gyártás is, amely több száz emberrel –nagyobb részük vidékről bejáró, nem abonyi – 2000- 2009-ig tevékenykedett a telephelyen.

Kondenzátor szerelők egy csoportja

A ’90-es évek elején még nagy érdeklődés mutatkozott, első sorban nyugati cégek részéről a telephely bérbevételére, esetleg megvásárlására, munkahelyteremtésre. A gyáregység megtekintése után szinte mindegyik érdeklődő elragadtatással beszélt a rendezett, tágas, parkosított, infrastruktúrával ellátott területről, a felkészült munkaerőről. Haza térve azonban amikor elvégezték a részletes elemzéseket, általában két dolgon mindig megbukott a megvalósulás. Az egyik a műemléki környezetből adódó kötelezettségvállalás, fejlesztési korlátozás, másrészt pedig – és ez volt a döntőbb – a logisztikai probléma. Abban az időben tovább tartott Budapesten keresztül jönni, és a 4-es úton Abonyba érni, mint adott esetben Bécsből Budapestig eljutni. Így kézenfekvőbb volt a Dunántúlon letelepedniük.

Telefonkészülék szerelése

Úgy, hogy ma már csak az üres műhelycsarnokok, a kihalt, rendezetlen telephely maradt az egykori virágzó üzemből. Azt hiszem nem vagyok egyedül, akit szíven üt a látvány, és nosztalgiázás tör rá az emlékektől.

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.