Erre már én is azt mondtam, hogy nem hiszem el…. Dolgos, három gyermekes család. Minden megtesznek annak érdekében, hogy jobb és szebb legyen. Kiegészítésként kertészkednek, azaz kertészkednének… A tavaszi belvíz idején kertjüket elárasztották, mert a szivattyú ide nyomta a víz egy részét. Még kibírták, gondolták, vége a nagy esőzéseknek, majd csak kiszárad a kert. Karfiol palántáikat úgy gondozzák, mint a kincseiket. Vetnének még, kellene a hely, kellene a munka, kellene az a kis többletbevétel.
Hogy legyen több, legyen jobb, hogy legyen télire is tartalék, meg a gyerekeknek sok minden. Szomorúak és megdöbbentek. A fiatal házaspár egyszer csak azt vette észre, hogy ismét emelkedni kezdett a vízszint a kert végén. Megint ide szivattyúzták a vizet, pedig nem hullott már újabb csapadék, az ok előttük ismeretlen. Már azt sem tudják, merjenek –e még valamit ide ültetni egyáltalán.
A palántákat megrendelték, de azon tanakodnak, hogy visszamondják. Biztosat senki sem ígér nekik. Az ABOKOM azt mondja nekik, hogy nem volt elég pénz, nem kaptak eleget az önkormányzattól arra, hogy az egész elvezető rendszert kitakarítsák. A Fűzfa kocsma környéki árok eldugulásáról beszélnek, ahova szemetet hordtak a lakosok. Ez azonban sovány vigasz, vagy még az sem, a jóravaló fiatal háromgyermekes párnak. Felkeresték a polgármestert is, aki azt állította, hogy az önkormányzat adott elég pénzt a belvízelvezető rendszer rendbe tételéhez. Egymásra mutogatnak tehát, egyre furcsábban néznek a panaszosokra…. Sajnálom őket, mert lehetetlen helyzetbe kerültek.
Ezen cikket elküldöm a helyi védelmi bizottság elnökének és megkérdezem, vajon ilyenkor mi is a teendő…. Mert nem hiszem el, hogy ez, ami most van.