TESCO-s élményeim
Koldus, ahogyan megszokhattuk már… Kéreget a parkolóban. Kajára kéne neki. Tescos sapiban van… Bizonyára ő lehet a reklámember. Aki itt dolgozik, így jár, gondolom magamban. Párom felajánlja kefírjét, hátha tényleg éhes. Nem kéri… „ Kefirt egy alkoholistának?” Mondja elszörnyülködve. „ Igen, én az vagyok! „ A hajléktalan csöves cigit kunyiz tőlünk, kap egy szálat. Ekkor veszem észre, hogy nincs egyedül. Én nem láthattam az autó takarásában a kutyust. Gyönyörű jószág, ébenfeketén csillog a szőre, jól táplált, jó ápolt. „ Már három éve vagyunk együtt, ő vigyáz rám. „- mondja a gazdi. Pózolnak a fényképezőgépnek. Meghatódunk, de nem annyira, hogy pénzt is adjunk neki, mert ismét kér. Ez a mai magyar vérkomoly valóság. Budapesten történt.
Kilopják a százasokat!
Először azt hittem, hogy rossz üzletet csináltam. Nem volt százasunk és nagyfiammal elkértük a kocsit egy marék apróért mástól. Aztán mikor kijöttünk a multiból, gyermekem vigyorogva mondta, hogy marha jó bizniszt csináltam, mert nem volt benne a pénz. Pár hét telt el, megint elvetődtünk a CEGLÉDI ( ! ) Tescoba. Párom a kocsi visszatételekor vette észre, hogy nincs benne a pénz. „ Megesküdnék rá, hogy tettem bele… „- mondta. De az érmének hűlt helye volt. Valószínű, hogy százaslopásra szakosodott elemek mászkálnak az áruházban és egy pillanat alatt kilopják az aprót az őrizetlenül hagyott kocsikból. Csak azt nem értem, hogy a biztonsági személyzet és az ezer kamera ezt hogy nem veszi észre???? Vigyázzanak százasaikra a ceglédi Tescoban!
Elkaptak és bevittek a motozó-szobába
TESCO biztonságos…..
A minap gyanútlanul felkerestem az egyik városka TESCO áruházát. Vidáman beszélgetve mentünk gyermekeimmel a bejárat felé. Örömünk hamarosan rémületbe csapott át, mivel az áruvédelmi kapu riasztója éles sivítozásba és vad villódzásba kezdett, amikor belépni készültem rajta. Nem mentem tovább, igaz nem is tudtam volna, mert az áruház biztonsági őre korát és testalkatát meghazudtoló módon rakétaként száguldott felém. Na, nem is Te lennél az anya…. Kuncogtak a gyerekek, de közben ők is riadtan néztek szerte- szét. Nos, nem tepert le az őr, hanem azt mondta, hogy álljak meg és szépen várjam meg, míg elmegy a kulcsért, mert bizony be kell mennünk a „ motozó- szobába „. Kővé dermedten álltam ott és vártam a sorsom. Könyörgöm, csak be szerettem volna jutni. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet a táskámban, ami vijjogásra gerjesztette a varázskaput. Viszont vagy százan elég gyanús pillantásokkal követték elfogásomat…. Majd elsüllyedtem szégyenemben.
A biztonsági őr közölte velem, hogy kép és hangfelvétel készül a történtekről. Megadóan bólintottam. Felszólított a rend bátor őre, hogy öntsem ki a táskám teljes tartalmát. Nos, az én ridikülöm is megér egy misét, épp, hogy döglött állatok nincsenek benne. A női táskák rejtelmei úgy gondolom mindenki előtt ismertek. Szóval valami halk és halovány káromkodás félét elengedtem, majd jobb híján engedelmesen kiszórtam a két kis zseb teljes tartalmát….. Kozmetikumok, tampon, „ pézsé „, némi apró…. Ilyenek tárultak az őr szeme elé. Aztán leesett a tantusz. Vidáman nyúltam bele a táskába és előkaptam az előző napon egy elektronikus áruházban vásárolt memóriakártyát, mely még gyári csomagolásban figyelt. A fémdetektor, mellyel a biztonsági személyzet pásztázott mindent, egyértelműen kimutatta, hogy ő a bűnös. Megkérdezték tőlem, hogy hol és mikor vettem, majd miután elmeséltem, az úr telefonált egyet és megmondta valakinek, hogy mi okozta a riasztást. Nem kértek tőlem semmiféle személyes adatot, közölték velem, hogy nem fontos megvárni a jegyzőkönyvet, holott ha jól rémlik, azt mondta az úr „ elfogásomkor „, hogy bizony jegyzőkönyv készül! Szinte sokkos állapotban hagytam el a kis szobát és mentem gyerekeimhez a „ szabadba „. Pár percnek el kellett telnie, mire képes voltam a vásárlásra koncentrálni. Az autóban üldögélő páromat telefonon értesítettem a törtékről. Nála, azonban elszakadt a cérna….
LŐVE
A fenti tárgykörben panaszlevelet küldtük a Tesco-nak, de választ nem kaptunk, másfél hónapja….