A Pünkösdi ünnep a reformátusoknál egybe esik a konfirmációval. - Az alábbi írást kedves Olvasónk küldte. Miután megláttam az eseményről készült képeket, melyek önmagukért beszéltek, megkértem az egyik érintettet, hogy foglalja szavakba is azt az érzést és történetet, melyet én láttam ott. Az arcokon, a meghitt és áhítatos mosolyokon. Most megkaptam. Mármint a felemelő írást, az egyik fiútól, aki diktált, mesélte édesanyjának a történetet, aki megírta. Közösen, boldogan. Fogadják ezt olyan szeretettel, ahogyan Ő küldte el ezt nekem, nekünk, mindannyiunknak. Ilyenkor a fiatalok, -rendszerint 12-14 évesek- vallást tesznek hitükről, és újra megfogadják, most ő maguk azt, amit szüleik és kereszt-szüleik a megkeresztelésükkor helyettük tettek. Vagyis, hogy életükben hívő emberek lesznek, nem hagyják el a vallásukat, és ezt mind tetteikben cselekedeteikben követni fogják.
Ekkortól, miután vizsgát tettek, a gyülekezet felnőttnek fogadja be őket a közösségükbe. Innentől vehetnek Úrvacsorát, és tulajdonképpen mint a gyülekezet felnőttje segít, támogat, "beleszólhat" a gyülekezet életébe. A konfirmáció azonban egy hosszabb folyamat zárása. Előtte hittanra és felkészítésre járnak. Megtanulják hitünk történetét, ismerkednek a Bibliával, Istennel, megismerik a lelkészt, megismerik egymást is jó és rossz tulajdonságaikkal együtt és így fogadják el egymást!
Megtanulnak imádkozni, megbocsátani! Énekeket is tanulnak, amit "Kari bá' " gitárral kísér, modern már nem az a régi csendes alkalmak ezek. Ez idő alatt lelkileg sokat fejlődnek, érettebbé válnak. Amit a korábbi években régebben nem lehetett nyíltan vállalni, hogy én hívő vagyok, ma már azt tanítják, hogy szabad és kell vállalni, nem szabad szégyellni.
Amikor péntek délutánonként jártak az előkészítőre sokat beszélgettek, és kinyíltak. Kirándulni voltak, legutóbb Cegléden, ifjúsági találkozón. Az én fiam teljesen lelkileg feltöltődve jött haza! Azt mondta: " Anya, annyira jó érzés volt, hogy nem első látásra ítéltek meg, hanem el tudtam beszélgeti vadidegen lányokkal, fiúkkal."
Jó érzés volt látnom, hogy vasárnaponként délelőtt felkelt magától, hogy elmegy templomba. Lelkileg felüdülve jött haza. Nem volt vad, hanem lecsendesedett, elgondolkodott a hallottakon. Sokszor előveszi magától Bibliáját és beleolvasgat. Ajánlom mindenkinek, hogy olvasson bele időnként és egy idő után hiányozni fog az a lelki nyugalom amit utána érez. Nagyon nehéz megérteni ugyan, hogy miről van szó benne, de ezt is, mint mindent, gyakorolni kell.
A vizsga péntek délután zajlott, a presbiterek és a lelkipásztor előtt.
A gyerekek egyesével mentek be a lelkészi hivatalba ahol kérdéseket kaptak, melyre válaszolniuk kellett a tanultak alapján. Ez nem olyan "hanem tudod, megbuksz" vizsga...
Vasárnap ünneplőbe öltözve, izgatottan vártuk az Istentisztelet kezdetét. Az Úr asztal terítve volt. Ez azt jelenti, hogy a kenyér és a kehelyben a bor elő van készítve. Minden Úrvacsora osztás előtt megemlékezik a lelkész arról, hogy hogyan zajlott az a bizonyos utolsó vacsora, mert ennek emlékeként történik ez az esemény, hogy Úrvacsorát veszünk. Ilyenkor imádkozunk, megvalljuk bűneinket és bűnbocsánatot kérünk. Majd az Úr asztala el járulunk. Először ment a frissen konfirmált fiatal, majd a szüleik. Nagyon jó érzés volt először a gyerekeinkkel Úrvacsorát venni. A meghatottság az izgalom....
A lelkész megtöri a kenyeret és átadja a híveknek: " ez az Úr teste mely ti érettetek megtöretik." Aztán a kelyhet nyújtja át a borral: " ez az Úr vére mely érettetek folyt".
Ilyenkor aztán feltörnek a régi emlékek...amikor én vettem szüleimmel az első Úrvacsorát....hogy Ők már nem lehettek itt velünk. Milyen jó volt mikor 14 évvel ezelőtt a keresztelőn boldogan örvendeztünk a megszületett egészséges gyerekünknek és milyen aranyos volt, hogy nem sírt akkor sem mikor a fejére öntötte a lelkész a keresztvizet.......milyen jó is volt fiatalnak,életvidámnak és gondtalannak lenni. (Szóval én végigbőgtem az egészet.)
Egy ilyen esemény után valahogy másképp nézek a gyerekemre. Felnőttnek számít hitbelileg, de még mindig a kisfiam és az is marad mindig. De rövidesen eljön az az idő, amikor végleg elvágódik a köldökzsinór......aztán elmegy itthonról tanulni és megnősül, és már csak azt kívánom a jó Istentől hogy lássam boldogan családot alapítani. Ez mind megfordul az ember fejében és ez annyira jó de annyira nehéz! Az idő telik, ami ellen nem lehet mit tenni. „ – írja az Anya