Interjú Rieger Árminnal, az Abonyi KID FC edzőjével - Ármin egy jelenség, más, mint a többiek, egészen máshonnan érkezett, más a mentalitása, mint az itthoni megszokott. A német származású edzőt szeretik, tisztelik a játékosok, ugyanakkor barátként tekintenek rá, de fanatizmusa nem ismer határokat, így képes kihozni csapatából a maximumot. Érdeklődve hallgatom, és közben azon gondolkodom, hogy ez bizony nem mese, igaza van. Az Abonyi KID FC-nek jelenleg 130 aktív igazolt játékosa van, a paletta teljes, hiszen van U 19-es, U 13-as, U 11-es, U 9-es és U 7-es csapatuk is, de az ovifoci is nagyon népszerű a városban. A sportszervezet méltán lehet büszke arra, hogy egy hosszú út megtételét követően az egykori ovis focistáik saját nevelésű játékosokként már a felnőtt csapatban is szerepet kaphatnak. Mindenki abonyi ott, a felnőttek között és külön érdem, hogy az ügyes, harcos ifisták, összesen heten ebbe a keretbe is bekerültek és játéklehetőséget is kapnak. Ármin kiemeli, hogy a felnőttek fizetés nélkül játszanak, ami ebben az osztályban párját ritkítja.
„ Nagyon jó az utánpótlásunk, főleg, mióta Széll Tamás azt átvette, biztos vagyok benne, hogy szinte többet dolgozik a csapat körül, mint a munkahelyén. Minden elismerésen az övé, hiszen a rengeteg általa szervezett torna országos hírű, most is jönnek, még NB I-es csapatokból is. Nekünk nagyon fiatal a felnőtt csapatunk, 18-20 éves húzóembereink is vannak, büszke vagyok arra, hogy ők saját nevelésű játékosok. Azért szeretnek nálunk lenni a fiatalok, mert jó a társaság, életre szóló barátságok köttetnek, remek a hangulat. Németországban egészen másképp működik a labdarúgás szisztémája. Egy ekkora városban, mint Abony van nyolc labdarúgó pálya, fedett csarnok és műfüves pálya is. Nem csak a tárgyi feltételek egészen mások, másképp működik ott az egész rendszer. Ott jóval több néző van egy serdülő mérkőzéseken is, sajnos ez nálunk csak keveseket érdekel. A német struktúra tehát egészen másképp van felépítve, ott, ha elvisznek egy klubtól egy fiatal játékost, akkor komoly árat fizetnek érte. Nem a menedzserek viszik el a „ hasznot „, a menedzser szó ott egészen mást jelent. Sokszor ez maga a szülő vagy egy közeli családtag. Németországban vigyáznak arra, hogy a kis klub túlélje a változásokat, hiszen tudják, hogy pontosan onnan jöhet a következő sztár. Figyelnek a nagy egyesületek, mert tudják, ha nincsen alap, akkor nincsen csúcs sem. Pontosan piramis szisztémának nevezik ezt, ahol az alap nagyon széles, vagyis az utánpótlás erős lábakon áll. Tudják, hogy minél szélesebb az alap, annál erősebb lehet a csúcs, vagyis a profi foci.
Én tudom, mert azt tanultam, hogy az igazság a pályán van, minden ott dől el. Nagy öröm, hogy előbbre lépett a csapatunk, a „ profik „, az idősebb abonyiak visszajöttek hozzánk. A hatodik helyen állunk és az ifik szintén. Ez remek eredmény, és azt is tudni kell, hogy az ifiben még 14 éves játékosunk is van, az U 19-esek közt. Fiatal csapataink vannak és cél az, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget. Egyáltalán nem másak az itteni gyerekek, mint Németországban. Jó érzés az, hogy megnyerjük őket, megszerettetjük velük a labdarúgást, és ez egy életre szóló elfoglaltság lesz számukra. Én nem tudnám úgy építgetni a csapatot, hogy 40 éves, első osztályból kiöregedett nagynevű játékosokkal töltsem fel a keretet. Ugyanis közben a mieink abbahagynák, ha nem kapnak játéklehetőséget.
Meggyőződésem, hogy ma Magyarországon az utánpótlás nevelést jobban kellene finanszírozni, hasonlóan, mint Németországban történik. 5-7 év mire kinevelünk egy játékost, a jelenlegi rendszerben a tehetségekért a nevelő egyesület sajnos nem kap pénzt általában. Ezen kellene mindenképpen változtatni, no persze azért kellenek a korszerű sportlétesítmények is, hiszen például a Puskás Stadion öltözőjében is megállt az idő, pontosan olyan, mint amikor még Puskás öltözött ott. Ez csak egyetlen példa volt a sok közül.
Lőrinczy Veronika, www.miabonyunk.hu
Fotó: Polyák Attila